MENÜ
  • Filmkritika: A kedvenc

    Leszbikus hatalmi harcok Anna királynő udvarában.

    A betegeskedő Anna (Olivia Colman) nevében gyakorlatilag a kegyencnője, Lady Sarah (Rachel Weisz) irányítja az országot, aki nemcsak a királynő gyerekkori barátnője és bizalmasa, de egyben szeretője is. Miután Lady Sarah elszegényedett nemesi családból származó unokatestvére, Abigail (Emma Stone) az udvarba érkezik, a fiatal lány mindent elkövet annak érdekében, hogy egyre feljebb kerüljön a társadalmi ranglétrán. Miközben Lady Sarah inkább a franciákkal folytatott háborúra és a politikai játszmákra koncentrál, Abigail egyre közelebbi kapcsolatba kerül a királynővel.

    Yorgos Lanthimos a gyerekeiket furcsa szabályok szerint nevelő szülők (Kutyafog), a gyász időszakában sajátos segítséget nyújtó négyfős társaság (Alpok), egy hotel szerelmet kereső lakói (A homár) és egy idegen által terrorizált család (Egy szent szarvas meggyilkolása) után ismét egy kis közösségre, Anna királynő udvartartására irányította a figyelmét. A jelenetek többsége a kastélyban és környékén játszódik, és a XVIII. század elejének királyi udvara gyönyörű helyszínek és kosztümök kíséretében jelenik meg. A görög rendezőzsenitől persze nem egy száraz történelmi leckére kell számítanunk, egyedi stílusából jócskán jutott még úgy is ebbe a filmbe, hogy ez az eddigi legkönnyebben befogadható alkotása, amivel úgy tűnik Hollywood is végre igazán a keblére ölelte a tíz Oscar-jelölés fényében.

    Talán azért is ez a legkevésbé lanthimosos Lanthimos film, mert kivételesen valaki másnak a forgatókönyvéből dolgozott. Deborah Davis és Tony McNamara scriptje azonban egy cseppet sem áll távol Lanthimos világától, így groteszk és fergeteges humorú jelenetekben bontakoznak ki előttünk az angol királyi udvar hatalmai harcai. Abigail esetében azt hisszük, hogy pusztán a jó szándék vezérli, amikor gyógynövényeket gyűjt, hogy az azokból készült kenőccsel enyhítse a királynő fájdalmait. Később azonban kiderül, hogy mennyire mesterien tud manipulálni másokat és milyen tudatosan képes irányítani a szálakat, hogy bebiztosítsa a jövőjét. A kérdés persze az, hogy az ezzel járó elköteleződés a királynő felé mekkora terhet is jelent valójában Abigailnék. Ezt kiválóan tükrözi a záró jelenet, melyben úgy tűnik, hogy Abigail ugyanolyan kiszolgáltatottá válik Anna kényének és kedvének, mint a királynő nyulai, amihez már Abigail is egyre nehezebben tud jó képet vágni.

    Abigail felemelkedése együtt jár Lady Sarah hatalmának folyamatos gyengülésével, és a két kegyencnő közötti versengésnek fergeteges a dinamikája és a humora. Mégis, a háttérben ott áll a királynő, aki befolyásolhatóságával a legnagyobb vesztese ennek a csatározásnak. Miközben úgy tűnik, hogy Lady Sarah számára valóban fontos Anna boldogsága, addig Abigail érzelmei csak színleltek. Anna mindennél jobban vágyik a társaságra és a szeretetre, hogy valaki kitöltse azt az űrt az életében, ami azáltal keletkezett, hogy tizenhét terhessége ellenére egyik gyermeke sem élte meg a felnőttkort.

    Egészen elképesztő az, amit a három színésznő letesz az asztalra. Emma Stone angyalian démoni, és lubickol a szerepében. Olivia Colman egyik pillanatról a másikra változik át szánni valóan esendő és szeretetre vágyó magányos nőből hatalmát fitogtató hisztérikává. Bár valójában ő inkább csak mellékszereplője a filmnek, mégis a legjobb főszereplő kategóriájában jelölték Oscarra, amit így is teljes joggal megérdemel. A film valódi főszereplője számomra Rachel Weisz, aki kolléganőihez képest sokkal visszafogottabb színészi eszközökkel dolgozhatott, így ha nem is a leglátványosabb az ő alakítása, de mindenképp a legdrámaibb. Az ő árnyékukban Nicholas Hoult az, aki képes még igazán sziporkázni az ellenzéki párt vezetőjeként.

    A kedvenc a tíz Oscar-jelölés ellenére Yorgos Lanthimos egyik leggyengébb filmje. Persze ilyen filmográfiával ez még így is átlagon felüli, és az Oscar-szezon egyik legjobbja három színésznő egészen parádés alakításával.

    Ajánló

    Ilyen volt az MTV VMA vörösszőnyege

    140 diákot támogatott a STRAND Fesztivál

    Martin Garrix legjobb barátja exkluzív interjút adott a Life-nak