MENÜ
  • Filmkritika: A hobbit – Az öt sereg csatája

    Peter Jackson végre elmeséli annak a törtnetnek a végét, amire már két éve várunk.

    A feldühödött Smaug Tóváros felé tart, hogy bosszút álljon lakóin, és porig égesse a várost. A Magányos Hegyben maradt kincsekre a törpökön kívül már másoknak is fáj a foga: a tóvárosiak is követelik belőle a jussukat, és egy tündesereg is megjelenik a hegy kapuja előtt Thranduil (Lee Pace) vezetésével. Az arany megszállottjává váló Tölgypajzsos Thorin (Richard Armitage) azonban nem hajlandó az osztozkodásra, így hiábavaló Bilbó (Martin Freeman) minden törekvése, a háború elkerülhetetlenné válik. Hőseinknek viszont arról még fogalmuk sincs, hogy miközben ők a kincseken marakodnak, egy ork sereg is a hegy felé tart.

    HBT3-066396rk

    A hobbit záró darabját látva egyértelműen kikristályosodik a kép, hogy mekkora hiba is volt az eredetileg két részesre tervezett adaptációt trilógiává bővíteni. A Váratlan utazás kevés értékelhető jelenetét nyugodtan össze lehetett volna vonni a második rész sokkal izgalmasabb történéseivel, hogy aztán esetleg egy külön epizódot kapjon az öt sereg csatája, ami az amúgy sem vaskos könyvben mindössze egyetlen fejezet. De úgy tűnik a sárkánykór nemcsak Tölgypajzsos Thorint, hanem Peter Jacksont is megfertőzte. A Smaug pusztasága végén hagyott cliffhanger lezárása hihetetlenül kilóg Az öt sereg csatájából, semmi értelme sem volt ezt a szálat megbontani. Emellett rendkívül gyenge pontjai a filmnek a tóvárosi karakterek, különösen akkor, amikor a katasztrófa utáni káoszban ábrázolják őket. A főhősök szájába adott mondatok is néha teljesen nevetségesek: bármennyire jó színész is Martin Freeman, a „jönnek a sasok” felkiáltást még ő sem tudja indokolttá tenni, ahogy a későbbi eseményeket ismerve Gandalf „talán még túlélhetjük” megállapítása is teljesen felesleges. És akkor még nem is beszéltünk Thranduil és Tauriel sablonos elmélkedéséről, hogy miért is fáj annyira a szerelem.

    HTBOTFA-TRLR-0007-(1)k

    A csata kirobbanását megelőző tárgyalások és cselek pattanásig fokozzák az izgalmakat, ezek a film legjobb pillanatai. Aztán kezdetét veszi a harc, aminek Peter Jackson A király visszatér óta nagymestere, és a látványra ezúttal sem lehet panaszunk. Maximum azt kifogásolhatjuk, hogy azért mégse illene az orkoknak annyitól kidőlni, hogy egy törp sorba lefejeli őket. A végén még kicsit izgulunk, hogy Jackson ne mutassa meg azt, ahogy a törpök egész este történeteket mesélnek és énekelnek, és szerencsére a rendező meg is kímél minket ettől. Reméljük nem ez lesz a sztorija egy még be nem jelentett következő A hobbit résznek…

    A hobbit-trilógiát teljességében vizsgálva jó volt visszatérni Középfölde világába, de bőven elég lett volna ezt két filmbe sűríteni. A trilógiává bővítés negatívumai viszont így jelentősen rányomták a bélyegüket az egyébként látványos és izgalmas, bár néhol nevetségesen bárgyú Az öt sereg csatájára.

    Ajánló

    Újabb 50 nevet jelentett be a STRAND

    Íme a Nickelodeon’s Kids’ Choice Awards 2020 jelöltjei

    Sziget: itt az első nyolcvan fellépő