MENÜ
  • Filmkritika: A házban

    Francois Ozon a könnyed, szellemes Született feleség után egy újabb szellemes, de cseppet sem könnyed filmmel jelentkezett.

    Germain (Fabrice Lucini), a gimnáziumi irodalomtanár elkeseredve javítja diákjai borzalmas, ötlettelen fogalmazásait arról, hogy hogyan telt a hétvégéjük. A sok pocsék beadandó között azonban akad egy meglepően jó írás is, melyben Claude (Ernst Umhauer) ír arról, hogy a hétvégén matek korrepetáció ürügyén végre bejutott egyik osztálytársa, Rapha Artole otthonába. Ironikus leírása a középosztálybeli francia családról, a buta gyerekről, az egyszerű apáról, és a szexuálisan vonzó anyáról felkelti Germain és felesége, Jeanne (Kristin Scott Thomas) kíváncsiságát, és habár Claude csak négyes fölét kap a dolgozatára, Germain bátorítja őt a további írásra tehetsége miatt. Claude ennek eleget is tesz, minden írását folyt. köv. szavakkal zárja, folyamatosan fenntartva tanára érdeklődését, aki észre sem veszi, hogy a fiú már nem csak az Artole család, hanem az ő életére is hatalmas befolyással van.

    Francois Ozon legújabb filmje egy érdekes, izgalmas játék az írás nehézségeiről, és az elbeszélő kilétéről. A film szarkasztikus humora egyszerűen fergeteges, és remekül passzol a kissé flegma Claude és a Woody Allenre hajazó Germain karaktereihez is, ironikus megjegyzéseik a film bármelyik pontján megnevettetik a nézőt. Az Artole családot Claude fogalmazásain keresztül ismerjük meg, a valóság és a képzelet így könnyen összefolyik, és a néző innentől kezdve nem tudja mit is hihet el, és mit nem. Főleg azután, hogy Germain tanácsára az egyik újraírt fejezet már teljesen máshogy elevenedik meg előttünk. Az elbeszélő személye is folyamatosan változik. Kezdetben Claude az, majd Germain is többször közbeszól a cselekmény alakulásába, a film végén pedig még Jeanne is fontos szerephez jut.

    A film műfaját thrillerként határozták meg, mégis a vetítésen mellettem ülő barátom joggal kérdezte meg, hogy mi is ebben a thriller. A válasz erre az, hogy ez egy olyan thriller, amit egy művészfilmes rendezett. Folyamatosan, megállíthatatlanul sodródunk valami felé a fogalmazásokon keresztül, de mi sem tudjuk mi lesz a vége, csak Claude mosolyából, és Jeanne előérzetéből következtethetünk arra, hogy valami rossz. A történet végül egy remekbe szabott befejező képsorba torkollik, addig azonban számos irányba ágazik szét, ezek a szálak pedig nem mind kapnak megfelelő lezárást. A főszereplők játéka zseniális, Fabrice Lucini valóban olyan, mint a francia Woody Allen, míg Ernst Umhauer olyan hátborzongatóan pszichopata, mint amilyet utoljára Ezra Millernél éreztünk a Beszélnünk kell Kevinről-ben.

    Francois Ozon ismét bebizonyította, hogy ő az egyik legjobb kortárs francia filmrendező. Történetével a mozi székéhez szegez minket, de azért arról sem feledkezik meg, hogyan nevettessen meg bennünket a nagy izgalom közepette.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon