MENÜ
  • Filmkritika: A harcos

    Hollywood imádja a küzdősportokat, és rendszeresen elő is áll olyan filmekkel, melyeknek főhőse ilyen sportot űz.

    A Rockytól kezdve, a Dühöngő bikán át, a Millió dolláros bébiig és A pankrátorig számtalanszor láthattuk már a lecsúszott/feltörekvő harcosok történetét. Érdekes módon más egyéni sportokat elhanyagol a filmipar, hiszen nehezebb példát találnunk olyan filmre, ami úszókról, vagy atlétákról szól. A recept azonban jól bevált, a fent említett filmek sorából A harcos sem lóg ki.

    A hét Oscar-díjra jelölt alkotás Mark Wahlberg szerelem projectjének tekinthető, mivel annak ellenére, hogy a film forgatókönyve számos rendező (Scorsese, Aronofsky) és színész (Matt Damon, Brad Pitt) kezei között megfordult, ő végig kitartott a szerepe mellett. 2005-ben kezdett el edzeni, hogy megformálja a bokszoló, Micky Ward karakterét. A teljes csapat azonban csak 2009-re állt össze. Wahlberg viszont a bizonytalanság közepette is naponta edzett azért, hogy bármikor  kezdik is el a forgatást, ő tökéletes kondícióban legyen a szerephez. A sors fintora, hogy végül a később csatlakozó színészek lopják el előle az elismerést. Alakítását olyannyira elhomályosítja három társa, hogy őt végül már nem is jelölte színészi kategóriában az Akadémia.

    A film Micky Ward igaz történetét dolgozza fel, aki egy amerikai kisvárosból, drogfüggő bátyja árnyékából próbál kitörni a boksz segítségével az 1990-es években. Testvérét, Dicky Eklundot Christian Bale alakítja, megrázó hitelességgel. Édesanyjuk (Melissa Leo) menedzseli Mickyt, de az ő szemében az első számú kedvenc továbbra is Dicky marad, s a pénzért még egy magasabb súlycsoportba tartozó bokszoló ellen is hajlandó kiállítani fiát. Mickynek tehát úgy kell állandóan megküzdenie a ringben, hogy közben az egész defektes családjának terhe is nyomja a vállát. A fordulópontot az hozza életében, hogy megismerkedik a korábban szintén élsportoló Charline-nal, akinek főiskoláról kibukó pultoslányként szintén kisiklott az élete, de az ő segítségével Micky szembeszáll családjával karrierje érdekében. Új edzőjével és menedzserével elindul egy hihetetlen sikerszéria, de Micky azt sem felejti el, hogy a sok rossz ellenére mennyi mindent köszönhet a családjának.

    David O. Russell rendező biztos kézzel irányítja a szerepeikben brillírozó színészeket, miközben kiválóan teremti meg a film hangulatát. Zseniális húzás volt a bokszmeccseket és az HBO-s dokumentumfilmet olyan kamerákkal felvenni, amelyeket a ’90-es években használtak az HBO-nál. Amiben talán leginkább különbözik ez a film a többi sportfilmtől, az a humor. A családi kupaktanács és a kaputelefonon beszélgető Charline és Dicky jelenete a film meghatározó pillanatai, s sikerül egy kicsit feloldaniuk a nyomasztó, drámai hangulatot. A szereplők hihetetlenül jók. Bale minden mozzanatával tökéletesen hozza a crackmámorban úszó, lecsúszott bokszoló figuráját, akinek valaha volt egy nagy meccse, s számára azóta meg is állt a világ. Remélhetőleg KO-val fog győzedelmeskedni az Oscaron is. Egészen addig ő uralja a filmet, míg Dicky börtönbe nem kerül.

    Wahlberg hiába teszi oda magát remekül, az ő csendes, visszahúzódó karaktere, fele olyan látványos, mint Bale-é. A végefőcímnél láthatjuk az igazi Mickyt és Dickyt, amiből kiderül, hogy Bale az utolsó kézmozdulatig pontosan olyan, mint az igazi Dicky, aki mögött csendesen húzódik meg öccse, ahogyan azt Wahlberg is tette. Adams és Leo is csodálatos, de a kevésbé látványos szereplők, a városka összes lakója is rendkívüli alakítást nyújt. A remek forgatókönyv és rendezés mellett, ez teszi igazán lehengerlővé és életszerűvé ezt a filmet.

    Ajánló

    Martin Garrix legjobb barátja exkluzív interjút adott a Life-nak

    Indul a STRAND és a B my Lake! Íme a részletek

    Soha eddig nem látott attrakciók a Szigeten