MENÜ
  • Filmkritika: A futurológiai kongresszus

    Az egyik legegyedibb animációs filmkészítő Ari Folman, Stanislaw Lem művét felhasználva készített egy igazán különleges, animációt és élő szereplőket is ötvöző filmet.

    Robin Wright (Robin Wright) egy negyvenes éveiben járó színésznő, aki egykoron nagy sztár volt, de az utóbbi időben rendre megfutamodott a kihívások elől, vagy rossz szerepeket vállalt el. A Miramount stúdió kegyetlen fejesétől (Danny Huston) megkapja élete utolsó ajánlatát: testének minden porcikáját, mimikáját és gesztusait bescannelik, és a továbbiakban a képmását örökké fiatalon tartva számítógép segítségével készítik el a filmjeit. Robinnak nincs más dolga, mint visszavonulva elkölteni az ezért kapott pénzt, amíg a mesterséges reprodukciójával sorra gyártanak olyan filmeket, amiket sosem vállalt volna. Hosszas gondolkodás után, az ügynöke (Harvey Keitel) győzködésének köszönhetően elfogadja az ajánlatot, és megköti a húsz évre szóló szerződést a stúdióval. Húsz év múlva a Miramount díszvendégeként érkezik a futurológiai kongresszusra, amit egy animált területen tartanak. Itt jelentik be a legújabb technikai újítást, egy olyan szert, amelytől bárki azzá válhat ebben a rajzolt világban akivé, vagy amivé csak szeretne. Robin azonban a kongresszuson felszólal a szer használata ellen.

    20140206_the_congress_still05_âŠbridgit_folman_film_gang_hi

    Ari Folman az Oscar-jelölt animációs dokumentumfilmmel, a Libanoni keringővel robbant be a köztudatba. Legújabb filmje sem mondható épp szokványosnak, hiszen a különleges hangulatú animációkat keveri az élőszereplős filmmel. A film első fele egy elgondolkodtató epizód a filmezés jelenéről és jövőjéről, illetve egy karikatúra a fiatalság és siker megszállottjáról: Hollywoodról. Robin Wright is bevállalja azt, hogy görbe tükröt állítsanak elé. Ő volt a Forrest Gump Jennyje, aki a kezdeti sikereket követően egyre kevesebb szerephez jutott az álomgyárban. Azért őt sem kell félteni, hiszen az utóbbi időben új területeken kezdett kibontakozni, és épp most nyert Golden Globe-ot a House of Cards című televíziós sorozatban nyújtott alakításáért. Ebben a filmben viszont egy teljesen más utat választ: eladja színészi játékát és külsejét, hogy a stúdiók nagy bevételeket generáló, buta frenchise-okhoz használhassák fel kedvük szerint, cserébe örökké fiatalon és szépen tartva őt a közönség tudatában.

    20140206_the_congress_still01_âŠbridgit_folman_film_gang_hi

    Érdekes kérdés, hogy a színészeknek vajon mekkora szabadságuk van: onnantól kezdve, hogy elvállalnak egy szerepet, játékukat a rendező és a producerek kívánságainak vetik alá. Az ő szabadságuk abban merül ki, hogy melyik szerepet vállalják el. A film szerint a jövőben a számítógépek nem csak a színészek munkáját teszik feleslegessé: az operatőrök is el fognak tűnni. Ilyen szempontból igazán szomorú az a jelent, ahol Robin egy kiváló operatőrrel fut össze a stúdió folyosóján, aki a scannelést végzi. Ő örül, hogy a többi kollégájával ellentétben neki még van munkája, és egy kicsit még játszhat a fényekkel. Az egyik legmegindítóbb jelenet a scannelés, ahol az ügynök szavai következtében Robin arcáról fokozatosan fagy le a mosoly, elkomorodik, majd sírva fakad. Gyönyörű átmenet, amely bizonyítja, hogy Wrightot nem szabad még egyáltalán leírni.

    20140206_the_congress_still04_âŠbridgit_folman_film_gang_hi

    Amikor azonban átlépünk az animált körzetbe, és animációs filmként haladunk tovább a történetben, a forgatókönyv túl bonyolulttá válik, összefolynak a képzelgések, érthetetlenné válnak a motivációk és az időviszonyok. Habár egy kukkot sem értünk abból, hogy mi folyik a vásznon, az animációs világ lenyűgöző. Olyan, mintha Walt Disney egy LSD trip közben rajzolta volna meg a figurákat. Sorra bukkannak fel a történelem és a popkultúra ikonikus alakjai rajzolt formában, és még az S.O.S. Love-ban is megjelenő Tom Cruise imitátor is beugrott egy kis szinkronmunkára. Később ismét visszaváltunk az élőszereplős világba, amelynek kontrasztjától egy kissé hatásvadásszá válik az egész film, és csak még jobban ránk telepszik az az érzés, ami végig ott lapul bennünk a film alatt: a mérhetetlen szomorúság.

    A futurológiai kongresszus izgalmas kérdéseket vet fel, és fantasztikusan egyedi animációs világgal rendelkezik. A történet azonban túl bonyolult és túl kusza, ezért nem valószínű, hogy össze fog állni egy kerek egésszé a fejünkben. Így a végén sajnos inkább csak hangulatokra, képi momentumokra fogunk emlékezni a filmmel kapcsolatban.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Gerendai: „Látogatói csúcsot hozott a Lupa”

    Bulvár
    szept. 17., csütörtök

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    szept. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    szept. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon