MENÜ
  • Filmkritika: A díszvendég

    Bűnhődés egy talán meg sem történt gyerekkori tettért.

    Veronicát (Laysla De Oliveira), a gimnáziumi zenetanárnőt a kamasz diákjai ellen elkövetett szexuális zaklatással vádolják meg. A fiatal nő ebben az ügyben ártatlan, de mégis bűnösnek vallja magát, mert úgy érzi, hogy rászolgált a büntetésre egy korábbi tettéért. Apja, Jim (David Thewlis), a maximalista és megvesztegethetetlen ételkritikus biztos abban, hogy a lánya nem követett el semmi rosszat, és mindent megtesz azért, hogy Veronicát kijuttassa a börtönből.

    Atom Egoyan, a ’90-es évek ünnepelt kanadai-örmény művészfilmese továbbra is rendületlenül készíti filmjeit, amiket azonban a 2000-es évekre korai szerzői ismertetőjegyeiből lejjebb adva, már inkább a nagyobb közönségnek szán. Itt is megjelennek olyan visszatérő témái, mint az emlékezet megbízhatatlansága, a múltbeli titkok lassan kibontakozó kirakósa és a bűn és bűnhődés kérdése.  Veronica a Luke Wilson által játszott pap kérésére kezd mesélni az apjáról, hogy a tiszteletes minél személyesebb búcsúbeszéddel készülhessen a temetésre. Azonban a pap, aki alig ismerte Jimet, olyan információkkal tud szolgálni, amik teljesen más megvilágításba helyezik Veronica egyik gyerekkori emlékét, ami aztán az egész további életének meghatározó katalizátora lett. Habár kétségtelen, hogy izgalmas az apránként összeálló rejtély azzal kapcsolatban, hogy vajon pontosan hogyan is történtek meg a múltbeli események, Egoyan számos csavarja, a történet hihetetlensége és De Oliveira játéka miatt együttesen ez a szál valahogyan túl erőltetetté válik.

    Ezzel ellentétben a Jim munkanapjait bemutató montázsok remekül működnek, akár kilencven percen keresztül is el tudtam volna nézni egy groteszk vígjátékban, ahogy a precíz, szabálykövető és kérlelhetetlen ellenőr éttermeket vizsgál át, majd közli az eredményt a tulajdonosokkal. Ez nagyban köszönhető David Thewlisnek, akiről a Fargo 3. évada óta tudjuk, hogy nagyon jól állnak neki a furcsa, kissé bogaras karakterek, és ezúttal is remekel Jim szerepében. Azt nem mondom, hogy azoknál a jeleneteknél, ahol vörösboros pohárral néz régi családi videókat, nem lóg ki a lóláb, vagy inkább a nyúlláb, de mindenképp tőle válik ez a film érdekessé. A film végi nagyjelenet az örmény étteremben Egoyan múzsájával, Arsinée Khanjiannal, pedig egyértelműen egy katartikus csúcspont a színészi játék, az operatőri munka és a hangulatteremtés szempontjából is.

    Egoyan ugyan évek óta nem készített olyan jó filmet, mint a ’90-es években, de kifejezetten rosszat sem. A díszvendég is egy tisztes, hangulatos munka, ami azonban sokkal jobb is lehetett volna, ha Veronica nélkül például csak Jim karakterére koncentrál egy groteszk vígjátékban.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon