MENÜ
  • Filmkritika: A búcsúkoncert

    Egy csodálatosan megkomponált hattyúdal.

    Egy világhírű vonósnégyesnek huszonöt évnyi közös munka után egy váratlan traumával kell szembenéznie. Csellistájuknál Parkinson-kórt diagnosztizálnak, így Peter (Christopher Walken) úgy dönt, hogy nyugdíjba vonul egy búcsúkoncertet követően. Azt szeretné, hogy a helyét egy fiatal és tehetséges hölgy vegye át. A zenekar jövője azonban veszélybe kerül. A másodhegedűs Robert (Philp Seymour Hoffman) úgy dönt, hogy ideje változtatni a felálláson, és cserélgetni szeretné az első- és másodhegedűs pozícióját. Ebbe a csapatot vezető elsőhegedűs, Daniel (Mark Ivanir) nem akar belemenni, a helyzetet pedig tovább bonyolítja azzal, hogy viszonyt kezd Robert lányával (Imogen Poots). Peter feleségének, a brácsás Juliette-nek (Catherine Keener) nem csupán azzal kell szembenéznie, hogy látnia kell leépülni az apjának tekintett Petert, de férje még meg is csalja őt egy fiatal táncosnővel. A kérdés az, hogy barátjuk, és zenésztársuk kedvéért sikerül-e félretenniük magánéleti és szakmai problémáikat, hogy Peter méltóképp búcsúzhasson el a színpadtól.

    Az első nagyjátékfilmjével jelentkező Yaron Zilberman dolga nem lehetett egyszerű, de a négy kiváló színész tökéletesen egymásra hangolódva tette a dolgát, és ezzel minden bizonnyal nagy terhet vettek le a rendező válláról. A forgatókönyv számos sablonos, kiszámítható húzása ellenére is rendkívül életszagú és szívbemarkoló. Külön élvezet a komolyzenével kapcsolatos történeteket, háttér-információkat hallani egy-egy művel kapcsolatban. A film egyik erősségei a párbeszédek, amikor a szereplők kettesben, vagy négyesben leülnek beszélgetni, és felszínre törnek belőlük az érzelmek és indulatok.

    A film legnagyobb varázsa azonban a színészi alakításokban rejlik. A pálmát Christopher Walken viszi el, aki egy hihetetlenül erős monológgal indít már rögtön a nyitányban, amelynek metaforája végighúzódik az egész filmen, de az egész életünkre is értelmezhető. Megrázó azt látni, ahogy egy zenész egy betegség miatt lemondani kényszerül arról, amiért él. Csodálatos az a jelenet, amikor egy anekdotát ad elő a diákjainak arról, amikor először találkozott egy világhírű csellóművésszel, aki annak ellenére dicsérte meg a játékát, hogy borzalmasan játszott előtte, majd megragadja a hangszerét, és a betegségét legyőzve újra eljátssza azt a darabot. Amikor a film végén leteszi a vonót, és a színpadra kiállva elmondja a búcsúbeszédét, ott nehéz visszatartania a nézőknek a könnyeit, és ez válik a film legemlékezetesebb pillanatává. Philip Seymour Hoffman másodhegedűsként brillírozik, akit mind a zenekarban, mind a házaséletében elnyomnak. A Capote után ismét tökéletes párost alkot Catherine Keenerrel, aki a legérzelmesebb tagja, és egyben talán a legfőbb összetartója a kvartettnek. Mark Ivanir végre megmutathatta, hogy sokkal többre is képes kelet-európai gengszterek epizódszerepénél, és hihetetlen kisugárzást és tekintélyt parancsol magának a vásznon.

    A búcsúkoncert egy kiváló érzékkel megkomponált mű, egy mesteri zárójelenettel, amelyet gondosan ráépítettek Beethoven cisz-moll vonósnégyesére és Christopher Walken varázslatos jutalomjátékára.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon