MENÜ
  • Filmkritika: 1917

    1600 közlegény megmentése.

    1917. április 6-án Blake őrvezetőt (Dean-Charles Chapman) azzal bízzák meg, hogy az egyik társával, Schoefield őrvezetővel (George MacKay) vágjon át a senkiföldjén és az ellenséges frontvonalon, hogy eljuttassanak egy üzenetet másnap hajnalig a támadásra készülő II. zászlóaljnak. Ha nem járnak sikerrel, akkor 1600 katona, köztük Blake bátyja (Richard Madden) sétál bele a látszólag visszavonuló német csapatok csapdájába.

    Sam Mendes nagyapja háborús történetei alapján készítette el tíz Oscarra-jelölt drámáját. Habár az I. világháború kissé alulreprezentált a filmtörténetben, egyáltalán nem ismeretlen közeg, ahogy Blake küldetése is ismerős lehet például a Ryan közlegény megmentéséből. Amivel az 1917 kiemelkedik a háborús filmek közül, az a bravúros technikai megvalósítása. Mendes már a 007 Spectre – A Fantom visszatér nyitányában is kísérletezett azzal, hogy hogyan lehet digitálisan több jelentből látszólag egyetlen snittet varázsolni, az 1917 esetében pedig ezt a koncepciót emelte egy következő szintre. Itt nem beszélhetünk tényleges vágás nélküliségről, amit a bravúros Victoriában és az Utoya, július 22.ben már láthattunk, csak annak illúziójáról, mint a Birdman avagy (A mellőzés meglepőereje) esetében. Méghozzá egy tökéletes szemfényvesztésről, ami mintha csak egyetlen vágást tartalmazna. A film során így végig azt éreztetik velünk, mintha valós időben zajlana minden, miközben a játékidő közepén elsötétülő képernyőnek köszönhetően még izgalmasabbá válik, hogy vajon sikerül-e időben teljesíteni a küldetést.

    A varázs megteremtése még a technika segítségével is iszonyú szervezettséget és precizitást követelt Mendes-től és a színészeitől. A két főszereplő közül inkább MacKay alakítása az emlékezetesebb, köszönhetően a rendkívül erős kisugárzásának, miközben apróbb mellékszerepekben olyan sztárok tűnnek fel, mint Colin Firth, Benedict Cumberbatch, vagy Andrew Scott, aki a mindössze néhány perces szereplésével lopja el a show-t. A film igazi hőse azonban Roger Deakins. Az ő beállításainak köszönhetően együtt kúszunk a két kiskatonával a sárban és mocsokban a hullák között. Szinte végig rátapad a főszereplőkre, és ha el is távolodik tőlük egy kissé, akkor sem láthatunk többet, mint amit ők, ezzel pedig végig iszonyatos feszültséget képes fenntartani. Ha lőnek, akkor fogalmunk sincs, hogy honnan tüzelnek, vagy hogy mi vár rájuk a senkiföldjén a következő kráteren túl, és hogy vajon tényleg elhagyatott-e az a ház, ami mellett el kell haladniuk. Deakins két éve a tizennegyedik Oscar-jelölését váltotta díjra, de valószínűleg a második győzelmére már nem kell ennyit várnia.

    Az 1917 talán a legnagyobb esélyese az idei Oscar legjobb film kategóriájának, de egyszerű történetével és néhány giccsbe hajló jelenetével közel sem olyan jó, mint a Házassági történet, vagy az Élősködők. Technikai szempontból viszont vitathatatlanul a legbravúrosabb és legemlékezetesebb alkotása a mezőnynek, és nemcsak az elmúlt egy év viszonylatában.

    Ajánló

    Újabb 50 nevet jelentett be a STRAND

    Íme a Nickelodeon’s Kids’ Choice Awards 2020 jelöltjei

    Sziget: itt az első nyolcvan fellépő