MENÜ
  • Egy ARC, egy nép

    Kilátogattunk az ARC-ra és el voltunk ámulva. Nem csak a plakátoktól. Népünktől is.

    Mindig is az ARC óriásplakát-kiállítást tartottam a jelenlegi magyar mainstream kultúra egy kiemelkedő ötletének. Az ARC – ahogyan a kiállítás előtt látható tájékoztatón is olvasható – utat enged annak, ami a demokrácia egyik legmegrengethetetlenebb alapja – a szabad véleménynyilvánításnak. Ami országunkban néhány évtizeddel ezelőtt valóban elképzelhetetlen volt, az ma már egy délutáni, lanyha szórakozást jelent – kiállítjuk plakátokon amit gondolunk, ami nem tetszik, amin kínunkban nevetünk és amitől elkeseredünk.

    Nem hiába használtam ilyen negatív szavakat. Hiszen akár tetszik akár nem és akár szabad olyan kifejezéseket használni, mint „tipikus magyar” akár nem, a magyarokról igenis egy sztereotípia életképes; az, hogy roppant mód keserűek vagyunk. Szeretünk nyugatra nézni és sírni, szeretjük irigyelni a másikat és szeretjük mindenben meglátni a rosszat, a negatívat és a kivetnivalót. Ha pedig felszólítanak minket arra, hogy Budapest egyik központi terén tegyük ezt, óriási plakátokon kifejezve érzéseinket és gondolatainkat, abból bizony egy vidám hangulatú feketeleves lesz, szerencsére bőven megborsozva humorral.

    Miután az ARC-ot mindig is kiemelkedő rendezvénynek tartottam, úgy szomorított el évről évre az, hogy veszít a színvonalából. Hogy egy ilyen típusú rendezvényen ez a pályázók vagy a meghirdetők hibája-e, fogas kérdés, de ha egy kicsit is ismerjük nemzetünk fiait, tudhatjuk azt, hogy olyan témák, mint a víz, nem fog általános kulturális forradalmat gerjeszteni és a jelentkezők inkább szép finoman elcammognak a nagybetűs Téma mellett, hogy arról beszéljenek, amiről igazán akarnak: hogy nekünk, magyaroknak mennyire rossz.

    Talán éppen ezért érzem azt, hogy az ARC idén főnixként támadt fel – hogy ilyen rendezvényeknél ez kinek a dicsősége, az ugyanúgy megválaszolhatatlan. Mindenesetre az bátran kijelenthető, hogy az idén témaként használt „…jókedvvel, bőséggel…” Himnusz-töredék a lehető legjobb táptalajt biztosította kicsi hazánk kicsi népe számára. Minden alkotó együtt tudott felhördülni azon, hogy ebben az országban se jókedv nincs, se bőség nincs, arról nem is beszélve, hogy a politika megítélése amúgy is olyan szinten kiélezett napjainkban, hogy az kiállt a művészi kinyilatkoztatásért.

    Az idei ARC-on szinte minden plakát tökéletes. Tökéletesen használja a cinizmust és a humort és tökéletesen emeli ki azokat a tényezőket életünkből, melyek miatt népünk mosoly nélkül sétál az utcán. Az olyan, amúgy elszomorító témák, mint hogy sokunk hónap végén csak és kizárólag ugyanazt az olcsó ételt eszi, az, hogy nyugdíjból nem lehet megélni, az, hogy nincsen munka csak ígéret, mind-mind olyan módon van ábrázolva, hogy az ember a képek előtt nem könnyes szemekkel áll és sír a magyar valóság miatt, hanem inkább együttértően, mosolyogva bólogat, elmorgolva magában olyasmi gondolatokat, mint hogy bizony ebben az országban élek, de legalább tízmillió másikkal szívok.

    Az ARC nem csak bemutat, nem csak prezentál, de meg is változtat. Feljebb emel minket néhány méterrel, hogy végre ne egy keservésen működő gépezet kicsi csavarjaként figyeljük az országot, hanem egy kicsit kívülállóként, aki képes nevetni a helyzeten, amivel kapcsolatban talán mást nem is tehetünk.

    Az ARC összekovácsol. Az a széthúzás, amit a társadalom, gazdaság és politika gerjeszt, egy Orbán-simogatóval, egy, a hétköznapi hazugságainkat összegyűjtő plakáttal vagy egy önkéntes utcaátnevezős térképpel azonnal megszűnik – hirtelen mindenki ugyanaz lesz, keresettől, vallástól és társadalmi csoporttól függetlenül. Hiszen mindannyian ugyanazon országban élünk, ugyanazt a nyelvet beszéljük és ugyanazon döntések alanyai vagyunk.

    De mindenekelőtt az @rc most tökéletesen összegez. Összegez minden címlapon szereplő új döntést, változást és minden pici hangulatot, amit a társadalom érezhetett.

    Az ARC maga Magyarország – benne van minden problémánk, észrevételünk, kínunk, hétköznapi bűnünk, történelmünk, gazdaságunk, politikánk – és népünk. Mely lehet, hogy nem él se jólétben, se bőséggel. De humora, az bizony nagyon van.

    ARC kiállítás 2012
    1066 Budapest, 56-osok tere 2012.09.07 – 2012.09.23

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon