MENÜ
  • CsakADanitÉrdekli – Jean-Bédel Bokassa

    Egy XX. századi Napóleon.

    Mindenki fantáziál arról, hogy milyen lenne diktátornak, vagy ha széplelkűek vagyunk, akkor legalább királynak, királynőnek lenni. Évekkel ezelőtt a legjobb barátom megírta életem történetét, amelynek minket érintő részében engem először szülőfalum polgármesterének választanak, aztán egy hirtelen jött kormányválság a miniszterelnöki székbe juttat. Nem akarok nagyon belemenni, de szó van benne a III. Világháborúról is, amely Magyarország geotermikus energiáiért tör ki, a japánok lebombázzák Záhonyt, valamint elsüllyesztik a Kanári-szigeteket. De a lényeg, hogy én a mese végén bölcs és gazdag politikusként tengetem mindennapjaimat a Dani alakú villámban.

    Ha én egyszer diktátor lennék – akár itthon, akár Svédországban, Peruban, vagy Kelet-Timorban – pár dologhoz biztosan ragaszkodnék, akkor is, ha ezért a saját embereim lőnének agyon. Betiltanám a petárdát, a lufikat, a tűzijátékot és a pezsgősüvegeket és minimum egy hónapot édesanyámról neveznék el. Persze népszerűbb intézkedéseim is lennének: töredékére csökkenteném a gold tequila és a barna rumok árát.

    A mai CsakADanitÉrdekliben egy olyan férfiról lesz szó, aki nemcsak álmodozott, hanem meg is valósította fantáziáit, szinte a megsemmülés szélére sodorva ezzel egy amúgy is nehéz sorsú országot. Ő Jean-Bédel Bokassa, a Közép-afrikai Köztársaság egykori elnöke, majd császára.

    Uralkodói nevén I. Bokassa 1921-ben született, kimondottan szerencsés helyzetbe. Ugyanis édesapja falusi törzsfőnök volt. Így Jean-Bédelnek olyan kiváltságok jutottak, mint például oktatás. Alig 18 évesen bevonult az akkor még francia gyarmati sorban, Francia Egyenlítői Afrika néven futó ország hadseregébe, ahol karrierje gyorsan ívelt felfelé, az indokínai háborúban harcolva számos kitüntetéssel is meghálálták erőfeszítéseit.

    1960-ban szülőhazája Közép-afrikai Köztársaság néven vált függetlenné, első elnökét pedig David Dackonak hívták. Kicsi a világ, ő ugyanabból a törzsből származott, mint Jean-Bédel. Minket viszont ez kevésbé érdekel, az azonban annál inkább, hogy Dacko barátunk elkövette azt a végzetes hibát, hogy a szívére hallgatott és a hadsereg élére hazahívta az akkor már századosi rangban tevékenykedő Jean-Bédelt. Jean-Bédel pedig nem volt rest, 1966-ban az úgynevezett szilveszteri puccsal magához ragadta a hatalmat. Innentől pedig nem volt megállás, ha a gátlástalanságról volt szó.

    Kezdetben Bokassa (neve egyébként “kis erdőt” jelent) kimondottan visszafogott volt, megelégedett az elnöki ranggal is. Igyekezett jó vezető lenni, megteremteni a társadalmi igazságosságot, de amikor látta, hogy ez lehetetlen elindult egy olyan irányba, amelynek a végén fényt sohase látni. Felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a Nemzetgyűlést és rákapott a masszív piálásra. Történelem órákról megtanulhattuk már, hogy az ilyesmiknek sosincs jó vége. 1972-ben örökös elnöknek nevezte ki magát, majd saját munkájával rendkívül megelégedvén 1976 decemberében I. Bokassa néven a Közép-afrikai Császárság uralkodója lett. Megszólítása pedig: Ő Császári Felsége, aki az egyetlen pártban, a MESAN-ban egyesült közép-afrikai nép akaratából Közép-Afrika uralkodója, I. Bokassa.

    Eredetileg II. János Pál pápát kérte fel, hogy tegye fejére a koronát, ő azonban ezt elutasította. Az egyre inkább megborult elméjű férfi utolsó éveiben erre egy kicsit másként emlékezett, büszkén állította ugyanis, hogy őt a pápa a katolikus egyház tizenharmadik apostolává szentelte, s hogy a Szen­t­atyával számos titkos találkozón vett részt.

    1977-ben hihetetlen színpompa mellett ünnepélyes keretek között is megkoronáztatta magát. A rendezvény mintegy 30 millió dollárjába került az országnak (csak a korona öt millióra rúgott), amellyel gyakorlatilag a csőd szélére sodorta az egyébként is nehéz helyzetben lévő államot.

    Példaképe fiatal kora óta Napóleon volt. Birodalmi alkotmányt vezetett be és külsőségeiben is igyekezett utolérni a francia példaképet. Politikai ellenfeleit minden gátlás nélkül legyilkoltatta, vagy személyesen ölte meg. De rettegtek tőle a koldusok is, miután egyszer megtette, hogy jó néhányukat összefogatta, repülőgépre ültette, majd a magasból fo­lyóba dobatta őket. Ejtőernyő nélkül.

    Bokassa imádta a kitüntetéseket és ezt külpolitikai partnerei jól tudták. Odahaza, számos palotájának egyikében így aztán egymás mellett sorakozott legalább tucatnyi afrikai ország, valamint Románia, Görögország és Tajvan magas rangú elismerése is. Miután sem szomszédait, sem más országokat nem fenyegetett, a külvilág sokáig elnézte hóbortjait. A sors fintora, hogy legkevésbé az egykori gyarmatosító, Franciaország vezetője kedvelte. Charles de Gaulle egyszer mérgében kardcsörtető tökfejnek titulálta cikkünk főszereplőjét.

    A nagy fényűzés rengeteg pénzt emésztett fel, az ország tartalékai pedig végesek voltak, így az egyébként katolikus Bokassa egy időre még az iszlám hitre is áttért, felvette a hangzatos Salah Eddine Ahmed Bokassa nevet, remélve, hogy ezzel meghatja az iszlám államokat, akik majd könnyüket nyelve dollármilliókkal jutalmazzák megteréséért. Hát nem jutalmazták. (A feszültséget oldandó a következő képen el van rejtve valami nem oda illő.)

    Mind gyakoribbakká váltak a kínzások, amelyekben időnként Bokassa maga is részt vállalt. 1971-ben anyák napján például úgy kedveskedett az ünnepelteknek, hogy a női börtönökből szabadon engedte a foglyokat, ám kivégeztette az összes férfi rabot, aki nőt bántalmazott. Bokassa birodalmában a kora középkort idéző igazságszolgáltatás működött: lopásért füllevágás járt, a visszaesőket pedig kivégezték. Előfordult, hogy az elfogott tolvajokat Bokassa bilincsbe verve a főváros központjában a nyílt utcán lincseltette meg a testőrségével.

    1979-re betelt a pohár mind Franciaországban, mind a Közép-afrikai Császárságban. Az elkeseredett tüntetők rátámadtak a császári palotára, sőt kővel megdobálták Bokassa limuzinját, amitől a méltóságában megsértett Ő Csá­szári Felsége éktelen begurult. A testőrei által elfogott mintegy kétszáz diák fele meghalt a börtönben a kínzások következtében. Nem egyet közülük állítólag maga Bokassa vert agyon, sőt egyes híresztelések szerint evett is áldozatai húsából.

    Császárságát francia ejtőernyősök 1979. szeptember 20-án döntötték meg, másnap pedig ismét kikiáltották a köztársaságot és a már általunk is ismert David Dackot visszahelyezték hivatalába.

    Bokassa a hatalomátvétel idején Líbiában tartózkodott. Innen Elefántcsontpartra menekült, és a következő négy évet ott töltötte. EzutánFranciaországba költözött, ahonnan 1986-ban hazatért, annak ellenére, hogy távollétében érthető módon halálra ítélték. 1987-ben bírósági tárgyalás után a kannibalizmust kivéve minden vádpontban bűnösnek találták és ismét halálra ítélték. 1988-ban számomra érthetetlen módon a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették, majd egy év múlva 20 évre csökkentették. 1993. augusztus 1-jén amnesztiával szabadult. Élete hátralévő részét hazájában töltötte 1996. november 3-án bekövetkezett haláláig.

    A hatalomban féktelen I. Bokassa magánéletében sem fogta vissza magát. Élete során 17 felesége volt, akik 55 gyereket szültek neki.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon