MENÜ
  • Aguilera majdnem virágba borult – lemezkritika

    Az idei év egyik leginkább várt pillanata Christina Aguilera mesés visszatérése volt, mely jól kihúzódott az év végére.

    Aguilera nehéz éveket tudhat maga mögött. Előző albuma, a Bionic óriási bukás lett a listákon és a kritikusok sem voltak elragadtatva tőle, majd az énekesnő első egész estés filmje, a Börleszk sem ért el nagy sikereket, a bőszen felszedett kilókról nem is beszélve, melyek miatt Christinát minden létező fórumon szétszedte a közönség. Ezekre rá még jött néhány újabb botrány, részeg vezetés, esés-botlás és egy nagysikerű műsor, a The Voice, melynek zsűrijeként újra be tudott vágódni a nagyközönségnél.

    Egy szó mint száz, Christinának ideje volt feltámadni hamvaiból és újjászületni, megmutatva, hogy ekkora hanggal csak és kizárólag minőségi anyagot lehet lerakni az asztalra. Hogy ez sikerült-e? Nem igazán tudjuk eldönteni…

    Az énekesnő lótuszként és kissé túlsúlyos istennőként született újra új albumán, melynek első kislemeze, a Your Body vidóeklipként már bizonyított, slágerként kevésbé. A rózsaszín, lágy borítót elnézve arra gondoltunk, hogy Aguilera most valóban egy szelídebb oldalát fogja nekünk megmutatni, sok-sok himnikus dallal, nagy kórusokkal, nagy szólokkal és sok-sok bánattal, hiszen mint az előbb is leírtuk, panaszra volt oka bőven. Bár engem személy szerint egy ballada-album gondolata nem igazán villanyozott fel, ettől függetlenül biztos voltam abban, hogy Aguilera vagy így, vagy úgy, de valami újat fog alkotni, ahogyan azt már második nagylemeze óta teszi. Mikor pedig meghallgattam a Lotust, rájöttem, hogy sok helyen tévedtem. Aguilera nem ballada-albumot készített. És Aguilera most nem tudott újítani.

    Az egész album ugyanis egy nagy-nagy keveréke annak, amit az énekesnő eddigi karrierje során letett az asztalra. Néhány dalban ott bújkál a debütáló album popcsaja, valahol feltűnik a Back To Basics soul-dívája, de néhol még a kísérletezésre boldogan nyitott Bionic-robotnő is fel-felbukkan. Hogy ez túl heterogén végeredményt eredményez? Igen.

    Nem arról van szó, hogy a Lotus egy rossz album lenne. Erről szó sincs. A Lotus egy erős, energikus album, tele erősebbnél erősebb dalokkal és slágergyanús szerzeményekkel. Ez egy tökéletes Britney-album lenne. Csak ez nem egy Britney-album.

    Aguilera már első albuma után ráeszmélt arra, hogy attól, hogy szép megjelenése van, eladható karaktere és egy milliárdokat érő hangja, még nem biztos, hogy mindenképpen egy popproduktumot kell eljátszania, hanem lehet különlegesebb mainstream zenét is játszani, mélyebb szövegekkel, amiket ne adj Isten akár az előadója ír meg. Így születhetett meg egy Stripped, egy Back To Basics vagy egy Bionic, de a bűvös kört nem egészen követi a Lotus.

    Bár ebben a lemezben is benne van minden érzése és sora Aguilerának, valahol a producerek felhőjében most mégis elvesztettük a dívát. Mindegyik dal különbözik a másiktól, nincs meg az az egészséges egész, nincs meg az a mag, ami bármelyik dalt “olyan lótuszossá tenné.”

    Persze ettől függetlenül, mivel egy jó albumról van szó, ha nem Christina szintjén vizsgáljuk, kötelezőnek érezzük a dolgok pozitív oldalát is megmutatni. Örvendetes hír, hogy Christina lemezét újra egy bevező intróval kezdi, megszabadítva minket attól, hogy egyszerre egy új zenei kavalkád mélyvízében landoljunk az első tíz másodpercben. Az intro után magát a lemezt minden idők egyik legerősebb Aguilera-dala, az Army of Me nyitja, az új Fighter, melynek minőségét nem csak az biztosítja, hogy már itt kiderül, hogy a díva végre megtanulta visszafogni óriási hangját, hanem az is, hogy valóban ésszel, fokozatosan van felépítve a slágergyanús szám összes másodperce. Érdekes módon a kilencvenes éveket idézik fel bennünk az All Around The World és a Let There Be Love című dalok, melyek már-már Kylie Minouge zenei világára pályáznak és tényleg ahhoz a Christinához repítenek minket vissza, aki húsz táncosával járt egy koreográfiát forrónaciban és csőtopban. Erős dal lett a Cease Fire, mely kicsit a Florence And The Machine himnikuss-hangulatát vette kölcsön, míg a Circles és a Red Hot Kinda Love a pajkos, kislányos Christinát prezentálják, néha talán túl pajkosan és kislányosan. Végtére is egy felnőtt nőről beszélünk, nem?

    Amiből kicsit hiány van a korongon azok pont a balladák, melyek sokaságától annyira féltem. Az albumról most lemaradt az “A ballada” ami eddig mindegyik Aguilera-korongon annyira kiemelkedett az összes többi dal közül. Talán még a Best Of Me és a Blank Page azok , amelyek mindenképpen remek munkák, de minőség és gyönyörűség ide vagy oda, valahogy most nincsen meg egyik lassú daltól sem az a szívszaggató érzés, mely eddig annyira Christináé volt.

    Persze ennek sok köze van az imidzshez is. A pufókább Aguilera többé már nem tudja azt a törékeny nőt mutatni, akit eddig mutatott –  kezd végérvényesen egy erős amazonná válni, aki pont erről énekel a Lotus intrójában, aki újjászületett, újra életre kelt és mindenkit le tud győzni. Ezek után bármilyen szép is megnyomni egy magas hangot, bármennyire is szépen megkomponált egy dalszöveg, ha Aguilera gyengeségéről az fájdalomról beszél – az valahogy nem hiteles. Persze ez nem baj. Egyáltalán nem baj.

    Jó album lett a Lotus, de Aguilerához képest nem egy nagyon jó album. Kicsit diverz, kicsit túl sokat akar mutatni és kicsit mesterkélt. Közben pedig minden dal mehetne kislemeznek, úgy ahogy van. Nagyon vegyes a kép és poplemezhez képest kicsit talán túlon-túl elgondolkodtató.

    Egy szinten Christina újra megcsinálta. Új virágot növesztett, de a terméshez ránk fér még egy tavasz…

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon