MENÜ
  • Adina – egy új generáció hősnője

    A fiatal magyar énekesnő első dalával és annak megszületésével olyat tesz, amit ma kevesen a popszakmában: példát mutat. Interjú egy lánnyal, aki valóban küzd a sikerért - és a legjobb úton halad.

    Szokták volt mondani, hogy régen minden sokkal jobb volt.  Ezt pedig már én is észlelem, pedig még szemtelenül fiatalon írom le ezeket a sorokat. Na jó, annyira már nem szemtelenül, de azért fiatalon. De én is érzem ezt – többek között akkor is, ha végignézek a mai világ zenei palettáján. Látni néhány nagyöreget és néhány olyan fiatalt, akik azt képviselik, hogy minden álom megvalósítható, csak küzdeni kell érte. Csak ez már tényleg nagyon ritka…

    Madonna 1979-ben balettáncos punkként érkezett 50 dollárral a zsebében New Yorkba. Cher egy nem éppen gazdag család sarjaként nőtt fel, tiniként még autólopásért tartóztatták le. A nagyöregek még küzdöttek azért, hogy ma a legnagyobbak legyenek. De még a mai mainstream is tartogat néhány ilyen embert, bármennyire is bekapta őket a celebritás gyárszalagja. Rihanna saját maga adta postára demóit Barbadosról lemezkiadóknak, hogy végül ma az egyik legnagyobb popsztár legyen. Lana Del Rey saját maga szerkesztette videoklipjeit, hogy a YouTube-ra feltöltve, valaki felfigyeljen rá.

    A probléma az, hogy ez a fajta magatartás ma már borzalmasan ritka. Van könnyebb út. Elmenni egy tehetségkutatóba, kiesni a végén vagy esetleg megnyerni, aztán megvenni egy dalt potom összegért és várni a csodát, hogy jöjjön a siker. A hang és a tehetség nem minden. Ma már a zeneipar nem a küzdelemről szól. Ahogy nem is az önkifejezésről, dalsírásról vagy úgy magában – a zenealkotásról.

    Most mégis van egy lány, aki szembe megy ezzel a trenddel és minden erején azon van, hogy megmutassa, a sikerhez kemény munka társul. Adina 2010-ben írta meg Insomnia című dalát, melyből 2011 végére lett kész mű – nyugodtan mondhatjuk, hogy remekmű – most pedig a szám videoklippel együtt debütált a nagyközönség előtt is. Közben Adina dolgozott, egyetemre járt és az álmodozás mellett azért is tett, hogy az álom valóra váljon.

    Erről mesélt nekünk, példát állítva egy egész generáció számára.

    Hogyan lettél énekesnő?

    Az, hogy énekesnő akarok lenni, az 10 éves koromban dőlt el, hogy ez az én pályám, hogy nekem saját dalaim lesznek, én fogom őket írni. És tényleg, el is kezdtem otthon Püspökladányban a kis szobácskámban írni a dalokat, az elsőt 12 éves koromban és egy szalagos magnóval vettem fel. Az volt a cím, hogy „Itt a nyár, hát ne félj.” Mondanom sem kell, hogy zseniális volt… (nevet) Nagy példaképem volt Nika, imádtam. Nika akartam lenni, de abban az időben mindenki az akart lenni. És azóta is írom a dalszöveget. A hangképzéssel komolyabban 16 évesen foglalkoztam először. Először a színház ragadott el, különböző darabokban és musicalekben léptem fel. Az első főszerep a Padlás volt, énekesként ez volt az első igazi nagy megmérettetés. Aztán klasszikus éneket kezdtem el tanulni, Magyar Hajnalnál pedig a könnyűzenei hangképzéssel foglalkoztam, a stúdiójában Molnár Márta volt a tanárnőm. Márta nagyon nagy hatással volt nem csak a hangunkra, hanem arra is, hogy a személyiségünk és a színpadi jelenlétünk úgy fejlődjön, hogy hiteles előadók legyünk. Mindig azt mondta, hogy nem kell nagyot énekelni a színpadon, hanem jót kell énekelni, hatásosnak kell lenni és őszinte érzelmeket akart látni tőlünk, mert a közönséget nem szabad becsapni és nem is lehet. Amikor dalszöveget írok vagy új dalt készítünk, mindig az a fontos, hogy ön azonosak legyünk és őszinték.

    Nagyon fontosnak érzem nálad a dalszövegírást…

    Próbálkozom. Nem könnyű dalszöveget írni, főleg, hogy én sose akarok sablonos lenni. Egyszer az életemben egy bizonyos próbatétel során rájöttem, hogy nem az az én célom, hogy kapjak dalszövegeket, hogy átírjak dalszövegeket és feldolgozásokat énekeljek. Hogy Beyoncét utánozzam. Mert nem is lehet és nem is kell. Arra gondoltam, miért ne írhatnék én, hiszen én is rengeteg mindenen átmentem, megéltem nagyon sok jót és rosszat. Így hát elkezdtem írni. Persze nem mindegyik sikerült úgy, ahogy akartam. De akkor is, úgy hiteles egy előadó, ha a saját élményeit írja meg és énekli el. Ehhez pedig ragaszkodnék a jövőben is. Igazából mindig ezen jár az agyam. Mikor csak az utcán játok, akkor is figyelek, figyelem az embereket, az impulzusokat, hallgatom a város zenéjét vagy épp a vidék csendjét, az érzéseket, szókapcsolatokat keresek. Rengeteg impulzust kap az ember. Ami eszembe jut pedig mindig gyorsan le is írom a telefonomba.

    Amikor tizenévesen elkezdtem énekelgetni, attól kezdve csak ezen járt az agyam. Egyszer hetedikes koromban csütörtök reggel matekdolgozat volt.  Mentem suliba és walkmenen hallgattam az aktuális kedvenceimet és beugrott egy dallam. Annyira megtetszett, hogy folyamatosan ismételgettem és próbálkoztam szöveget kitalálni hozzá, már akkor is ez volt a lényeg. Megérkeztem az iskolába, leültem az első padba, letették elém a papírt és mondták, hogy óra indul. És utána semmire nem emlékszem, csak arra, hogy járt a fejemben a dallam és féltem, hogy el fogom felejteni, és óra végén felveszem a walkmenemre. És szólt a tanár, hogy rakjuk le a tollakat, vége a dolgozatnak. Akkor vettem észre, hogy semmit nem írtam a papírra. Duplaegyes kaptam. A szüleimet persze akkor nem hatotta meg a magyarázatom. De már akkor is ezen járt az agyam folyton. Mint most.

    Hogy született az Insomnia?

    Az Insomnia 2010 körül íródott, egy nagyon nehéz időszakomban. Miért is Insomnia… Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy ne legyen nagyon pátoszos. Van egy kedvenc musicalem, a Mozart és abban fogalmazzák meg igazán azt az érzést, amit ez a dal is üzen. „Hogy száll az ember ha a földre rántja magát? És hogy lesz szabad, ha az árnyát sose lépi át?” Az Insomnia arról szól, hogy vannak bizonyos félelmek démonjaink, amik bennünk vannak, mi magunk gerjesztjük őket és néha a saját céljaink eléréséhez saját magunk állítunk falakat és akadályokat. Például, ha azt mondjuk, hogy „erre én képtelen vagyok.” Ezek átlépni a legnehezebb. Ebben az időszakban én is rengeteg falat állítottam magam elé és ez a dal is arról szól, hogy ezeket át kell lépni. Át kell lépni a saját árnyékunkat.

    Ledőlt most egy fal ezzel a dallal?

    Egy biztosan. Abszolút.

    És mi volt ez a fal?

    Mikor 21-22 évesen az ember a kilép a család védő burkából a nagyvilágba, rengeteg olyan dologgal szembesül, amit addig nem látott. Sok pofont kaptam akkoriban az élettől és nagyon sok kétely volt bennem, hogy jól csinálom-e azt, amit csinálok elvezet-e az majd oda, ahova el akarok érni. El kellett hitetni magammal, hogy én is képes vagyok elérni azt az álmot, amit kitűztem magam elé 10 évesen. Bíznom kellett magamban.

    Az évek alatt számtalanszor hallottam azt a mondatot, hogy ez soha nem sikerülhet, mert…. Ahány ember volt, annyi indokot hallottam. De én akkor is hiszem, hogy az ember akárhonnan jön, ha kitartással és erővel dolgozik, akkor bármi sikerülhet. Úgy érzem, ez most bebizonyosodott számomra bármit is hoz a jövő.

    És hogy született meg a dal? Felérkezett egy lány Budapestre, kezében egy dalszöveggel. Mi történt vele?

    Amikor ez a lány felérkezett Budapestre egy bőrönddel és nagy tervekkel, akkor még csak egy dallamfoszlány volt a fejében és egy dalszöveg. Munkát vállaltam, egyetemre jártam és mellette kerestem a lehetőségeket. Másfél év telt el, mire megtaláltam azt az embert, akivel egy hullámhosszon voltunk és megértettük egymást. Nagyon sokat vitatkoztunk és egyeztettünk, mindenki a saját akaratát akarta. Végül kompromisszumra jutottunk és összecsiszolódtunk. Végtére is neki köszönhetem azt, hogy ez a dal megszülethetett.

    2011 végén vettük fel ezt a dalt, de később újravetettem a felét, mert nem tetszett. Ahogy az ember fejlődik, fejlődik a hangja, változtatna, és ezt még megtehettem. Amikor most hallgatom, most is vannak dolgok, amiket máshogy csinálnék, de muszáj volt egyszer pontot tenni a végére. Befejezett dal sosincsen. Végtére is másfél év volt, mire ezt tényleg megcsináltuk, klippel együtt.

    Mi volt a célod? Egy sláger vagy egy nagy durranás?

    Amikor először találkoztam Zsolttal, azt kérdezte tőlem, hogy mi akarok ezzel a dallal. Igazából nem nagyon értettem a kérdést, én csak azt akartam, hogy hallgassák majd meg az emberek és szeressék. Mi az, hogy milyen legyen a dal… A kérdés igazból az volt, hogy önazonos legyen-e, engem mutasson-e be vagy rádiós sláger legyen. Én azt mondtam neki akkor, hogy ne legyen rádióbarát. Azt gondoltam, ha már elkészül egy dalom, az engem írjon le, passzoljon hozzám, ebben pedig nem is akartam kompromisszumot. Így lett az Insomnia egy önazonos dal, mire pedig elkészült, végül rádióbarát is lett és kellemesen lakossági. (nevet)

    Milyenek voltak az első reakciók?

    Eddig leginkább az ismerőseim hallhatták, akik elfogultak, így az ő véleményükre annyira nem adhatok. Mikor még nem volt videoklip és a szakmabelieknek mutogattam a dalt, mindig jó visszajelzést kaptunk. Nagyon meglepő véleményeket hallottam, én például nem is gondoltam volna, hogy ezt mások a külföldi piacon is el tudnák képzelni

    Szóval most már kész a dal és jöhet a videoklip? Hogy került ez a lány a kamerák elé?

    Miután a szakmabeliek azt mondták, hogy ez a dal megér egy videoklipet és az emberek is jobban tudják a dalt azonosítani, ha látnak hozzá egy arcot is, elkezdtem embereket keresni. Találtam egy nagyon tehetséges, fiatalokból álló csapatot, a Wtamásstudióra. Welczenbach Tamás és Birinyi Tamás készíttették el nekem a klipet. Az első találkozásunk egy háromórás brainstorming volt, amiben átbeszéltük a történetet, hogy mit akar ez a lány, miért van az utcán, mit énekel és miért. Abszolút az én elképzelésemhez tartották magukat és bedobtak néhány apró, de annál nagyobb hatást elérő apróságot, mit a klip végén lévő trükk, amit egy angol illuzionista vetett be először.

    Mióta volt meg az ötlet?

    Már akkor gondolkodtam a klipen, mikor az Insomniából csak egy sor volt leírva. Nagyon érdekes, mert továbbra is olyan, mint mikor öt éve először képzeltem. Nem akartam egy nagyon glamouros, csillogó-villogó klipet, egy letisztult, egyszerű és felnőtt klipet szerettem volna. Azt akartam, hogy az impulzusok és a benyomások legyenek az erősek.

    Hogyan készült el a videó?

    És jött a többi… Smink, fodrász, styling… Sok idő volt mire együtt egy teljes egész képet kialakítottunk. Helyszíneket néztünk és kerestünk. A forgatási csapatnak nagyon fontos elemét képezte a werk-csapat, akik azon dolgoztak, hogy a forgatás minden mozzanatát, apró momentumát rögzítsék. Nem csak a klippet forgatták másodjára, hanem a jó hangulatról is gondoskodtak – nekik köszönhető az, hogy az a nyolc óra nem is volt igazán nyolc óra.

    Amikor meg voltak részletek egy május estén el is kezdtük a 8-9 órás forgatást, az elejét a stúdióban, a végét pedig már az utcán. A forgatás napja rizikós volt, pont aznap volt ballagás, leány- és legénybúcsúk tömkelege,  Színházak Éjszakája, tele volt az utca emberekkel, de hajnalban Budapest is megnyugszik, így nem zavart minket senki. Nagyon random volt.

    Mi az üzenete a klipnek? Kit kerget ez a lány és miért?

    Ez a lány, aki egy kicsit össze van törve és próbál kapaszkodni a múltba, viszont pontosan tudja, hogy azt már nem lehet visszahozni és semmi nem lesz már olyan. Így ahhoz, hogy továbblépjen, át kell lépnie a saját félelmeit és határait. A jövő viszont még nagyon homályos, nem biztos és félelmetes. Ez a lány a klipben még visszafele tekint és érzelmeket, szerelmet keres, nagyon kapaszkodik a múltba. Álmatlanságában pedig elindul az utcán és látja azt a fiút, akit ő annyira szeretett, de sose tudja elkapni, sose jön össze a találkozás. Mániákusan keresi egészen hajnalig, mikor végre tényleg megpillantja, elkezdi követni és… jön a csattanó!

    Milyen volt a forgatás?

    Nagyon hosszú és fáradtságos munka volt. Kilenc órán át forgattuk, előtte pedig próbáltam rá készülni mentálisan, hogy mindig száz százalékos legyek. Nem akartam felszínes kliséket belerakni. Azt akartam, hogy amikor azt mondják, Indul, akkor a legjobbat és a legőszintébbet nyújtsam. Nagyon szerettem volna, ha ez egy őszinte klip lenne. Ez akkor tetőzött ki, mikor a klip végén már a fiú közelében voltam. Tényleg nagyon elkezdett dobogni a szívem, mikor nyújtottam felé a kezemet. Ott volt az a pont, hogy végre, ez az egész tényleg megtörtént.

    Mi a következő álom?

    A következő álom az ahhoz kapcsolódik, hogy legyen az Insomniának egy átdolgozott, akusztikus verziója. Ehhez egy nagyon kedves barátomat, Hangácsi Márton fogom felkérni, remélem elvállalja – ha olvassa az interjút, ezt veheti is célzásnak… (nevet). És persze szeretném, hogy minél több ember meghallgassa, minél több helyen lépjek fel. Imádok fellépni, legyen az kisváros, nagyváros, kisszínpad, nagyszínpad. Egyelőre várom a szerződést is, ki tudja mit hoz a jövő… És akarok folytatást, egy új szintre emelni a dolgot. Ezt már írom is, lesz is utalás benne az Insomniára. Szóval a sztori folytatódik.

     Kanicsár Ádám András

    Fotók:

    1. 3. 5.: Lëon Noël Photography (www.leonnoelphotography.com)

    Styling: Kosláb Eszter és Tóth Ferenc , Smink: Benedek Mariann

    2. 4.: Kunos Roland

    Styling: Kosláb Eszter és Tóth Ferenc , Smink: Benedek Mariann

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon