MENÜ
  • Torres Dani, aki a legtöbbet akarja adni

    Torres Danival egy kávé mellett beszéltünk - mindenről.

    Egy héttel új klipje megjelenése után találkoztunk Torres Danival, aki bal kézzel fogott kezet a budapesti Anker előtt, mivel a jobbot friss gipsz díszítette. A Megasztár második szériájának versenyzője a műsor alatt minden magyar lány álmainak főszereplője volt, együttesével két lemezt is kiadott, könyv jelent meg róla, aztán a televízió és média helyett inkább a intimebb koncerteket, a producerkedést és a csendes alkotást választotta, most pedig újra beindulni látszik mögötte egy zenei karrier, hála új klipjének és két új dalának is.

    A kávé mellett Torres Dani megannyi arcát mutatta meg, kezdve a bohókás művésztől, aki az éjszaka közepén kel fel, hogy rögzítsen egy dallamot, a bölcs érett férfin keresztül, aki semmit nem bán életében, egészen a hétköznapi szomszéd srácig, aki már csak nevet ötödik kéztörésén.

    Torres Dani az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy a Megasztár után is van élet, van zenei karrier és hogy sokszor értékesebb zenész az, akiért ezren rajonganak, mint akiért egymillióan.

    Először is Dani, mi történt a kezeddel?

    Most voltam kint külföldön üzleti ügyben Madridban. Mentünk vissza a szállásra  és rosszul léptem az utcáról a metrómegálló felé eső lépcsőre. Lezuhantam a lépcső aljára, de e szerencsére csak egy csuklótörés lett a vége

    Két hete jött ki az új dalod, amit aztán egyszerre követett egy másik is…

    A dal nagyon-nagyon régi keletű, két és fél éve készítettem el, de aztán félretettem. Próbáltam itthon elküldözgetni médiumoknak, adott helyet találni a nótának, de zárt kapukat találtam. Gondolkodtam, mi is legyen vele, de aztán ez elsikkadt… A barátaimnak mutogattam, nekik tetszett… Aztán egyszer mentem egy személyes találkozóra és útközben megállított egy fiatal srác, hogy a filmezést tanulják, és most akarnak belevágni a videoklip készítés tudományába, lelkesek és érdekli őket a téma, és hogy én mit szólnék hozzá, ha csinálnánk együtt egy klippet. Akkor elővettem ezt a dalt, mert erre régóta akartam volna csinálni valamit és ha mást nem, feltenni egy közösségi portálra. Elküldtem nekik a nótát, nagyon tetszett nekik.

    Persze szorítkozni kellett arra a tényre, hogy ezt nulla pénzből kell megoldani. A srácok tényleg nagyon tehetségesek voltak, mutattak nekem egy csomó rövidfilmet, amit ők csináltak. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit lehet ebből az egészből kihozni. Ez egy nagyon experimentál jellegű ötlet volt. Egy kedves barátom,  Czene Laci tetováló szalonjában forgattuk a történetet, hogy legyen helyszínünk, továbbá ott volt László Lili, aki egy színitanodás körből épp akkor ráért, úgyhogy így így lett összerántva ez a brigád és körülbelül egy nap alatt leforgattuk az egész történetet. Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, jó munka lett. Persze ha millióink lettek volna rá még jobb lenne, de ez teljesen ingyen volt, leszámítva a karton sört, amit Czene Lacinak kell odaadnom hálából.

    Milyenek eddig a visszajelzések?

    A visszajelzések hálistennek nagyon jók. Kevés ember kritizálja persze, de hát szabad országban, világban élünk és nem lehet olyat alkotni, ami mindenkinek tetszik. Abszolút jók a visszajelzések, mindenki elégedett a kis csapat munkájával.

    És a médiától kaptál visszajelzést?

    Egyelőre nem, de ezen nem is tudtam dolgozni az üzleti ügy meg ugye a kéztörés miatt, plusz a koncertezés is elfoglal. De persze szeretnék megkeresni embereket egy-egy adott médiumból. Majd a jövőben ennek is eljön az ideje és majd hozzá fogok látni.

    Említetted, hogy már több éve megvan a dal, a videoklip pénz nélkül készült, mégis ahogy láttam, a Sony alatt fut a videómegosztón. Hogy is van ez akkor?

    A Sonyval nagyon jó kapcsolatot ápolok, producerként részt vettem a legutóbbi x-faktoros szériában is, én írtam Bagosi Alexa Ébredés című dalát. Soha nem szoktam a kapcsolataimat feladni, sőt, én szeretek ragaszkodni egy-egy kiadóhoz és ahhoz képest, hogy az előző menedzsmenttel megszűnt a szerződésem és új menedzsment van, velük is nagyon jóban vagyunk és jól megértjük egymást. Nem is gondoltam rá, hogy nekem bárhova is át kellene mennem. Kijött mellesleg egy másik dalom is, a Nagy Utazás, amit egyszerűen azért csináltam meg, hogy meglegyen. Aztán a Sony mondta, hogy adjuk be A Dalra. Végül nem került bele a harmincba, nem mintha vártam volna tőle valamit. Az Eurovízió nem szól másról, csak a politikáról. Azért pedig hogy egy dal csak azért kerüljön be, mert jó, az Magyarországon ritka. A Sonynak viszont például tetszik és ki is fogják adni a rádióknak.

    Álom ma nagylemezt kiadni Magyarországon?

    Igen, egy nagylemezt összehozni Magyarországon egy rohadt nagy álom. Hacsak nem koncerten árulja az ember azt… De ma ennek már nincs keletje, önálló single-ök és önálló dalok vannak megjelenésben. Persze ettől függetlenül akarok egy egységes képet is, ha mást nem én magam összerakni a cd-t és feltenni, hogy na gyerekek innen, így összesítve le lehet tölteni. De máshogy nem. Én igyekszem egy csomó mindent csinálni. Zenéltem a Sport tv-nek , de ott koncepcióváltás történt. Most dalokat írok, de a kéztörésem miatt ez megint szünetel, bal kézzel az pedig nehéz.

    Említetted az X-Faktort. Hogy került át az RTL klubos közeghez?

    Én nem kerültem át, semmi közöm nincs hozzájuk annyiról van szó, hogy a Sony leszerződött az X-Faktorral, nekem meg a Sonyval van kapcsolatom. Közvetlenül így van kapcsolat, de igazán nem. Nekem egy kereskedelmi csatornával sincs se kapcsolatom, se bajom.

    Ha már kereskedelmi csatornák… Hogyan állsz a régi megákkal? A második évad, amiben te is benne voltál, a legtermékenyebb volt  a többi évad közül. Mi lehetett a titkotok?

    Én tanultam marketinget két és fél éven keresztül. Én azt mondtam volna, hogy a harmadik évad után az egészet be kellett volna fejezni és valami teljesen új fajta dologba belevágni. De hát nem ezt történt. Az a baj, hogy a srácok vannak negatív helyzetben ebben a tekintetben. Amikor mi voltunk, a műsor utáni három hónapban volt 96 fellépésünk. A mai srácoknak ennek csak a töredéke jut. Őket lehet a legjobban sajnálni, hiszen mégiscsak jó hangok vannak ott. Bár én nem követem őket figyelemmel, nem is tudok neveket mondani, főleg hogy kit néztem, mert senkit nem néztem, elvagyok a saját dolgommal és azzal törődöm. Ez az ország kicsi arra hogy egyre új és új előadók jöjjenek elő, de hát ez van. Mindig abból kell csinálni valamit, aki a környezetedben van.

    Gondoltál-e rá akkor, hogy a szereplőtársaid ennyire viszik majd?
    Mindenképpen tehetségesnek tartom őket, hiszen nem fecceltek volna beléjük annyi pénzt, ha nem lettek volna azok és nem állották volna őket színpadra vagy a televízió nézői elé. Rengetegenroppantul tehetségesek, rengetegen vannak, akikről meg nem értem, mi körülöttük a felhajtás. De ha valaki csinál valamit és az sok embert vonz, azt tőlük kell megkérdezni, miért tetszik nekik. Irreleváns, hogy értjük-e az okokat. Ha az a produkció gagyi, fel kell tenni a kérdést, hogy miért a gagyi kell. De mindenki tudja, hogy sok esetben ez így van sajnos

    Mit hiányolsz leginkább a magyar zenei életből?

    Nagyon mélyre kellene itt ásni egy jó válaszért. Egy bizonyos vérfrissítés biztosan kellene. Magyarország a kapcsolatrendszerek országa, mindig is így volt, jelen pillanatban is így van és nem hiszem el, hogy ez a jövőben változni fog. A teljesítményről kellene, hogy szóljon a történet. Persze piacilag is meg kell felelni és a befektetőknek is. Én inkább megyek az árral.

    És mint művész?

    A lehetőséget. Ha beadok egy dalt egy médiumhoz, ne az legyen, hogy x kifizette már azt az összeset és őt kell nyomni, hanem hogy a közönségnek lehessen dönteni, hogy jó-e, érdekli-e  őket a dolog vagy nem.

    Te csak 88-ban jöttél Magyarországra így talán tőled talán  jogosabban lehet megkérdezni, hogy mennyire vagy elégedett a sorsoddal…

    Szerintem mindenki a maga sorsát alakítja, még ha öntudatlanul is. Ha valami történik az emberrel, amire nem feltétlenül gondol  pozitívan, azt is mindenképpen valamilyen módon ő maga alakítja ki. Hiszen a világot mi magunk alakítjuk. Én adott szituációban biztos vannak dolgok, amiket jobban csinálhattam volna, de most nem lennék ugyanaz az ember mint most, ha ezeket a hibákat nem követtem volna el és nem tanultam volna belőlük. Én úgy gondolok arra, hogy bármi, amit életem során magam mögött hagytam, azzá tett, ami vagyok és úgy gondolok magamra, hogy több vagyok annál, mint amikor ezt az utat elkezdtem. És erre én valamilyen szinten büszke is vagyok.

    Akkor nincs dolog amit megváltoztatnál?

    Nincs, mert akkor más lennék. A mostani gondolataim és tevékenységeim a múltamból rakódtak le és nem hiszem hogy bármiben kellene változtatnom. Küzdök és még többet fogok küzdeni és egyszer csak el fogom érni a célom. Tudom, érzem, látom.

    Mi ez a cél?

    Rengeteg nótát a közönséghez eljuttatni. Amúgy a világ érdekes módon, önmaga fricskájaként alkotta meg a közösségi portálokat, videómegosztókat. Így  igazából olyan dolog is lehet népszerű, ami közvetítő nélkül jutott el a nagyközönséghez. Ez egy nagyon furcsa dolog, mert itt lehet vizsgálni azt, hogy a fogadórészt, a fogadóoldalt mit érdekli. Mi az mit a fogadóóoldal szeretne hallani vagy látni, és mi az amire a figyelmét fordítja. A legnagyobb hibának én azt tartom, amikor az emberek olyanra fordítják a figyelmüket és erejüket, amire nem kéne, mert csak negatív, lehúzza őket, rosszul érzik magukat tőle, álmatlanul forgolódnak tőle éjszaka. Inkább afféle kellene fordítani a figyelmüket, ami pozitív, és akkor a világ is más irányba menne el. Számtalan olyan videó van, ami  milliós vagy félmilliárdos látogatottságot ér el, csak azért, mert nem jó. A nem jónak az az oldala, ami “atya úr isten”. Emiatt lett népszerű, szegény emberke meg azt hisz azért, mert hű de marha jó. Itt mindkét fél veszít. Az egyik nem kap egy valódi tükröt a termékéről, munkája gyümölcséről, a másik meg azért, mert olyannal foglalkozik, amivel nem kellene,  ahelyett, hogy a gyerekeivel foglalkozna,a a munkájával foglalkozna, hogy építeni a világot.

    Gondoltál arra, hogy máshol nagyobb karriert futnál-e be?

    Külföldön gondolkodom és megpróbálok tevékenyen tenni ez ügyben. Ugyanezen a tekintetben jött ki ez a dal angol nyelven. Szerencsére sikerült kiépítenem egy kapcsolatrendszert és el is fogom küldeni külföldi médiumoknak. Másrészt már most is van félkész állapotban három-négy olyan plusz dal, amit egy kis EP-ként el lehetne elküldeni. Abszolúte rajta vagyok a témán, mert angolul is, spanyolul is, magyarul is éneklek és minden nyelven aktívan írok is. Nem hiszem, hogy a világ csak ebből a kicsi országból is állna. Az országnak is jó, hogy lehet promótálni, és a világ csak egy, miért kéne megállni olyan országhatárokon, amiket tulajdonképpen egyszer csak behúztak.

    Eltelt majdnem tíz év és e továbbra is a zenében élsz. Ezt vártad a Megasztártól?

    Én a Megasztártól nem vártam semmit. Kiskoromban eldöntöttem, hogy zenész akarok lenni, ettől függetlenül lettem utazásszervező és ebben a szakmámban a mai napig dolgozom is. Viszont első ízben én zenészként és előadóként, és szerencsére producernek is tartom magam. Ez így alakult ki mióta nagyjából felismertem, hogy valaki vagyok és nem pelusban mászkáltam. Mikor a Megába bekerültem, nem volt extra elvárásom. Most sincs. Szeretnék jót csinálni és sok embernek eljuttatni, és büszke lenni a munkámra. A legeslegfontosabb amit én elképzelek az, hogy ez a lehető legtöbbet adja a hallgatóknak. Volt, hogy kaptam egy levelet miszerint én segítettem át egy leányzót azon, hogy autóbalesetben elhunyt a párja. Ennél nagyobb dicsértet nem tudna az ember elképzelni. Ezért csinálom azt, amit csinálok.

    Többször említetted a producerkedést. Producerként hogyan és kikkel szeretnél leginkább alkotni?

    A producerkedésben én azt élvezem a legjobban, hogy olyan ötleteimet valósíthatom meg, amiket nem igazán tudnék önmagamnak elképzelni. Viszont érzem, hogy egy-egy adott karakter, személyiség örülne neki és szívesen azonosulna vele. Sokszor fordult elő például az, hogy írtam egy témát és akárhogy énekeltem el, éreztem, hogy csak női hanggal lehet jó. Így jött az, hogy épp bent voltam a Sonyban egy teljesen más ügyben, és itt volt ez a leányzó, Bagosi Alexa. Kérdezték tőlem, hogy mit szólnék hozzá, ha írnék neki egy dalt. Direkt nem néztem utána és írtam egy dalt, ami arról szól, hogy a lányt megcsalják és azt a folyamatot mondja el, hogy ő hogyan épül fel. Elküldtem neki és visszaírt, hogy mennyire beletaláltam, mert ugyanez a sztori esett meg vele,. Pontosan ez az az ok, hogy nem úgy írtam, hogy kiszemeltem valakinek, hanem jön egy dal és valakinek biztos jó lesz. Sok témát találok ki, aminek a hetven-nyolcvan százaléka kukában landol, mert mindent rögzítek ami a fejemben előugrik , ami lehet bármi, egy utcazaj is. Bárhonnan bekattan valami a fejemben, egy dal, dallam, ritmus és azt gyorsan felveszem, nehogy elfelejtsem. Ezeket szoktam áthallgatni, leülni és kidolgozni témává. Ezek ahogy mondta hetven-nyolcvan százaléka kuka, viszont ott van egy maradék húsz-harminc százalék, aminek van húzóereje, energiája súlya és azt már megéri kidolgozni.

    Dalszövegileg mennyire használod fel a saját élményeidet?

    Abszolúte. Emberi lényként már én is megéltem néhány dolgot és ezt úgy is mondom hogy hálaistennek. Rengeteget utaztam a munkámból kifolyólag. Dél-Amerikában születtem, volt szerencsém rengeteg embert, rengeteg sorsot megismerni, rengeteg történetet hallani és nekem is rengeteg élményem van, ugyanúgy pozitív mint negatív. A kezemet is már ötödszörre törtem el, ez sem új élmény, másnap már röhögtem rajta, mert marha vicces lehetett ahogy leszáguldottam a lépcsőn. Nem gondolok rá rossz tekintettel, hogy ennek mi a francért kellett megtörténnie. Megtörtént, kész, passz, kellemetlen, de a történet itt le is van zárva. Ugyanakkor használom a képzeletemet is. Vízöntőként baromi sokat képzelődöm, mindig sokat agyaltam, az agyam megállás nélkül kattog és sokszor nem is tudok emiatt aludni, mert lefekszem hajnali háromkor és felkelek hétkor, mert valami dallam megy a fejemben, amit muszáj felvennem és utána tudok visszaaludni újra.

    Környezeted ezt hogy bírja?

    Jól.

    Gondolom nincs más választásuk…

    Egyrészt nincs más választásuk, másrészt tényleg jól. A párommal, akivel nemrégóta vagyunk együtt, nagyon jól megértjük egymást és rokonlelkek is vagyunk. Óriásikat kacagunk.

    Ha tíz évvel ezelőtt látnád maga elégedett lennél?

    Abszolút. És büszke lennék amúgy a kiskölyökre és biztosan óriásikat pacsiznánk.

    És tíz év múlva hogy képzeled el Torres Danit?

    Lenne egy golden retriverem. Két kölyköm. És egy házam óriási nagy kerttel és fűszernövényekkel. Alul egy stúdió és rengeteg hangszer.

    fotók: lëon noël photography

    Ajánló

    A világ legkövetettebb tinijeinek sikertitkai

    Magyarországról beszéltek a világ legkövetettebb sztártinijei a Kids’ Choice díjátadón

    Kezdődik a hatodik Nagy-Szín-Pad!