MENÜ
  • 2012 a mainstream zenében

    TOP 10 - ezt hallgattuk 2012-ben!

    Idén is ontotta magából a slágereket a világ nagy mainstream-gyára, néhány egészen jó és értékes dallal bővítve zenelejátszónk tartalmát és persze néhány ok nélkül világhírűvé vált kevésbé nagy gondolatokat felvonultató koholmánnyal. Sajnos összeállításunkból így ki kellett hagynunk olyan rémálmokat, mint a Gangnam Style című borzadály, Caryl Grammy-jelölés-esőt kapó Call Me Maybe-je vagy éppen Flo Rida Whistle című szörnyszülötte. Nem kérünk miatta elnézést.

    10. Marina And The Diamonds – Power & Control

    Tizedik helyezettünk az idén második albumával is végre előrukkoló Marina, aki akkorát nem tudott minőségileg robbantani az Electra Hearttal, mint a Family Jewelsnél, de azért néhány remek dalt összerakott, igaz, klipnek pont nem azokat adta ki. Biztos félt, hogy esetleg még sikert érne el. A Power & Control is csupán közepes választás volt így nem is ezért a dalért került be a top 10-be hölgy, hanem leginkább az olyan frenetikus szerzeményei miatt, mint a Teen Idle vagy a Valley Of The Dolls, melyekről őszintén reméljük, hogy csak forgatnak majd legalább az egyikhez klippet. A Power & Control bár több dal árnyékában áll, jó példát hoz arra, hogy Britney producerei is tudnak érdekes zenét csinálni és lehet még a szerelemről úgy énekelni, hogy az ne legyen mindenképpen sablonos.

    A dal videoklipjének kritikáját elolvashatod itt!

    Az albumkritikát elolvashatod itt!

    09. Madonna – Girl Gone Wild

    Bár valamiért nem promózta szét új albumát Madonna – holott kiemelkedő lemezről volt szó – nagy nehezen egy igazán jó videót összehozott a pop nagyasszonya, lehet csupán már csak azért, hogy biztos ami biztos, ebből a korszakából is tiltsanak be valamit. A Girl Gone Wild a nyár táncslágere lehetett volna, valamiért mégsem került be túl erősen a köztudatba, pedig a Benassi testvérek által megálmodott ütemek olyan egyveleget alkottak, ami valahogy nem az a fáradt, technóra hajazó borzadályra emlékeztetettek minket, amit egyre nagyobb bátorsággal üvöltenek a rádiók. Sok jót mondhatunk a klipre is, amiben Maddie régi, kilencvenes évekbeli énjét élesztette újra, kicsit dívásítva azt, összekeverve sportos énjével, de biztonságosan megmaradva a kurvás vonalon. Nem igazán lehet érteni, hogy a Girl Gone Wild végül valóban miért nem lett sláger, de egy sanszot még adjatok neki:

    A videó kritikáját elolvashatjátok itt!

    Az album kritikáját elolvashatjátok itt!

    A turné kritikáját elolvashatjátok itt!

    08. Adele – Skyfall

    Bár mindenki az agyát eldobta Adele állítólag tíz perc alatt megírt és ugyanennyi idő alatt világslágerré váló Bond-főcímdalától, itt csak egy nyolcadik hely jutott neki, mert szentül hisszük, hogy lehetett volna több energia valahol ebben a dalban. De! Ettől függetlenül a Skyfall az első másodpercétől az utolsóig hihetetlen megkapósággal bondos, Adele selymes és nemes hangjával pedig büszkén állhat be az eddigi hölgyek sorába, akik hangjukkal gazdagították a királynő titko sügynökének sztorijait. Ettől függetlenül nem tudjuk elhessegetni a gondolatot, hogy mi lett volna, ha Lana Del Rey énekli fel az idei film zenéjét…

    A film kritikáját elolvashatjátok itt!

    07. Linkin Park – Burn It Down

    Miután a banda az utóbbi albumaival kicsit elterelődött valami olyan irányba, amit síró fekete tar énekesek szoktak művelni lelassított videoklipekben és első két albumukkal amúgy is túlon-túl magasra tették a mércét, szentül hittük, hogy nem lesz itt többé nagy magasröptű Link Park sláger, ami annyira mézédesen vegyíti a rockot, a hip-hoppot és az elektronikát, de a Breakin It Down pont egy olyan minőséget hordozott, amit régebben megismerhettük és ez hál Istennek átragadt a csapat albumára is. Régen volt ennyire szép élmény üvöltöző szemüveges geeket hallgatni és felüdülés már a dal első tíz másodperce is. Nagy kereskedelmi siker nem lett, de ugyan… az mégis kit érdekel?

    A dal kritikáját elolvashatod itt!

     06. fun. (feat Janelle Monále) – We Are Young

    A zenei életbe idén becsöppenő fun.-ról van egy olyan érzésünk, hogy jövő ilyenkor már nem igazán fogjuk tudni, hogy kik ők és mik ők, de a keserédes We Are Younggal beírták magukat a zenetörténelembe, habár egy rossz X-Faktoros emlék – részletesebben a Spirit – miatt sajnos annak is fültanúi lehettünk, hogyan fogják meg a kellemes dal két lábát és erőszakolják meg szárazon. A fun. énekes mellesleg egy duettet is felénekelt Pinkkel, ami valószínűleg jövőre fog örökké az agyába égni az autózóknak és háziasszonyoknak,de aki addig is a férfiénekes kellemesen musicales hangjára vágyik és némi érzelemre, ami nem csak a pihe-puha boldogságról szól, hangolódjon rá a We Are Youngra!

    05. Gotya (feat. Kimbra)  – Somebody I Used To Know

    Gotya szép lassan árasztotta el a rádiókat duettjével, melynek különleges zenei alapja és megkapó keserűsége még azokra is hatással volt, akik már elvből nem akarták megnézni a dalt annak youtube-os számlálójára tekintve. Az alternatív vizekre evező, szőrös hasat bátran mutogató videó bár különleges volt, sokat nem adott hozzá a számhoz, de igazság szerint nem is kellett. A Somebody I Used To Know a tipikus, ízig-vérig rádiós sláger, talán az egyetlen olyan szülemény idén, amit még tíz év múlva is hallhatunk a hangsávokon.

    04. Lana Del Rey – National Anthem

    2012 talán legfinomabb kincse volt Lana Del Rey, aki nem csak a zenéjével, de dalszövegeivel és úgy alapjában véve egész karizmájával maga a színpadra teremtett személyiség. Pont annyira karizmatikus mint Lady Gaga volt a második albuma idején, de szerencsére nem annyira, hogy unalmassá váljon mint kolléganője. Del Rey bármelyik dalát felírhatnánk a listára, hiszen a Blue Jeans, a Dark Paradise és a szabadság eszméjét végre kreatívan feldolgozó Ride egytől egyik mesterművek, mégis a National Anthem volt az, ami minden kis pillanatában maga az amerikaimádó Del Rey, akiről valahogy tényleg el tudjuk hinni, hogy művész. A dal képi világa, a dalszöveg, az üzenet, a vágás, a ruhák, a zenei megoldások, a refrén… minden -minden annyira klappol ebben a dalban, amire egyre kevésbé van példa.

    A Ride kritikája itt!

    A Ride klipjének kritikája itt!

    03. Rihanna – Diamonds

    Október vicces hónap volt a női előadóknál, hiszen körülbelül egy hét alatt került ki a piacra Aguilera, Kesha, Lana Del Rey és Rihanna új dala, a mezőnyt pedig magasan verte RiRi Diamonds-a, amihez ő sokat nem járult hozzá, csupán két dologgal, amihez nagyon ért – az énekléssel és azzal, hogy szép legyen. A Diamonds bebizonyította, hogy Sia, attól függetlenül, hogy börtönbüntetést érdemlő dolgokba megy bele David Guetta Mordor-szerű stúdiójában, tud még jó dalokat írni, habár a Diamondsnál inkább a kompozíción van a lényeg, nem igazán a magasröptű szövegen. A kissé csalódást okozó Unapologeticen is igazi felüdülés a ballada, ami igazán megérdemelt volna egy We Found Love-szerű klipet műalkotást, de cserébe kárpótolt minket néhány élő fellépés, amelyeken Rihanna szemrebbenés nélkül adta úgy elő a számot, hogy leesett az álluk azoknak, akik eddig csupán két füvező ciciként tekintettek rá.

    A dal kritikája itt!

    A videoklip kritikája itt!

    02. Pink – Try

    Borzalmas első kislemezzel és óriási új albummal jelentkezett idén a szoptatásból visszatérő Pink, aki végül második kislemezével bizonyította azt, hogy a borzalmas gagyi-elektro láz nem fogja elsodorni. A kellemesen countrys gitáralapokon nyugvó Try talán az idei legszebb zongorakompozíciójával lett felüdítve és persze Pink karcos hangjával. A dalszöveget nem tudjuk őszintén az egekbe emelni, hiszen nem az előadó írta – ami Moore kisasszonynál meglepő – de ez nem azt jelenti, hogy nem kell odafigyelni a Try szavaira, melyek picit sablonosak ugyan, de tagadhatatlanul erősek. Bár nem kellett jó klip a Tryhoz, hogy erős dallá váljon, de ettől függetlenül is egy olyan kisfilmet készítettek el hozzá, mely Pinket egy új, magasabb szintre emelte az összes előadó között, bravúros pofont adva Gagának, hogy bizony lehet a nagyon egyszerű is eszméletlenül jó…

    A videó kritikája itt!

    Az album kritikája itt!

    01. Nelly Furtado – The Spirit Indestructible

    Furtado kisasszony sem élete albumát hozta ki idén, holott több éven keresztül dolgozott rajta, ettől függetlenül az év egyik legjobb dalát rakta össze a TSI-vel, melynek szövege és zenéje is úgy van eltalálva ahogy kell. Mégis óriási bukás lett, igaz, halkan jegyezzük csak meg, hogy az az emberiség szégyene, hogy inkább kattintanak rá egy grimaszoló félőrült nőre, aki hülye p***ákról énekel (szó szerint!) mint valamire, aminek a figyelmes végighallgatása akár gazdagabbá is tehet minket és ezzel együtt a világot. A dal hivatalos lyrics videója is megér egy pillantást, ha látni akarunk egy embert, akit nézve rájöhetünk, hogy mennyire is boldognak és kitartónak kell lennünk az életünk minden területén. De ha ez az érzés kell, elég az is, ha egyszerűen berakjuk a sztereóba ezt a csodát, jó hangosra csavarjuk és táncolunk, míg nem érezzük igazán a lelkünket… mely elpusztíthatatlan.

    A dal kritikája itt!

    Az album kritikája itt!

    Nyereményjáték

    Bulvár

    A Plázson még tart a nyár

    Bulvár
    Sze. 2., szerda

    Lupa Duma – Costes vacsorával

    Bulvár
    aug. 10., hétfő

    Televízió

    A Jonas Brothers tagja lett a Voice új mestere

    Televízió
    okt. 8., kedd

    Gyermeket vár a Pretty Little Liars sztárja

    Televízió
    jún. 29., szombat

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    Ajánló

    Új világsztárt jelentett be az EFOTT

    STRAND Fesztivál: műsorváltozás!

    A Petőfi Zenei Díjjal indul a fesztiválszezon