MENÜ
  • Exkluzív interjú Kenderesi Tamással a motivációról, az élet pofonjairól és a talpra állásról, ami az Olimpiáig vezetett

    Kenderesi Tamásról elmondható, nem éppen azok a sportolók közé tartozik, akiknek könnyen jött sikerek övezték a pályafutásuk kezdetét. A számtalanszor kudarcra ítélt úszó dacolva a sorssal, a riói Olimpia dobogójáig küzdötte fel magát. Tomi a példaértékű kitartásáról egy exkluzív interjúban mesélt.

    Menjünk vissza az időben. Miért kezdtél el úszni?

    Alapvetően azért is volt tervben, hogy tanuljak meg úszni, mert anya nem tudott és mindenképp szerette volna, hogy én tudjak. Így indult ugyan, de természetesen én magamnak is tetszett az úszás, nem kellett erőltetni. A kezdetekkor 5 éves voltam, 8 éves lettem, amikor meg már versenyszerűen is elkezdtem úszni, 10 éves korom óta pedig a mostani edzőmmel, Tari Imrével dolgozom.

    kenderesi5

    Fotó: instagram.com/tamaskenderesi

    A versenyzés ötlete a kezdeti sikeresség miatt adott volt?

    Bodor Ricsi, Biczó Bence, meg még jó páran nagyon motiváltak, hogy annak érdekében, miszerint versenyezni tudjak, edzeni kell, minél többet és minél jobban. De természetesen ott volt előttem mintaként, aki 10 éves korom óta a példaképem, Michael Phelps, akinek a pillangó technikája még az eredményességénél is jobban tetszik.

    A példaképek és a család biztatása mellett az akkori edződ nem hogy nem motivált, inkább a gyors befejezést javasolta. Ezt hogyan élted meg?

    Nem voltak olyan eredményeim, amik azt igazolták volna, hogy Olimpiai bronzérmes leszek. Nem hibáztatok ezért senkit, de természetesen nem esett túl jól. Úgy voltam vele, hogy ami van, abból kell építkezni, de edzőt váltottam.

    kenderesi7

    Fotó: instagram.com/tamaskenderesi

    Több tíz kilométereket kellett utaznod az otthonod és az uszoda közt. Edzéseket hogyan viselted el nap mint nap?

    A napi két edzés 15 éves korom óta van, mikor középiskolába, Pécsre kezdtem el járni. Nagyon nehéz ez még manapság is. A felkeléseket nem lehet csak úgy megszokni, hiszen minden nap fél 6 előtt kell ébredni. Kell a motiváció, amit az eredmények okoznak. Eredmény pedig ahhoz kell, hogy elérjem a céljaimat, és ezért mindent megteszek. Ahogy 15 évesen a korábbi napi egy edzés mellé bejött a reggeli edzés is, azután már az országos bajnokságon második lettem, kétszer. Korábban semmilyen kiemelkedő eredményem nem volt. Sosem felejtem, hogy már akkor elhatároztam, ki szeretnék jutni Rióba.

    kenderesi4

    Fotó: instagram.com/tamaskenderesi

    Ezt követően volt egy sikertelenebb széria. Elvesztetted a motivációt?

    Talán egy kicsit elszálltam, majd jött az első barátnő szindróma. Ugyan nem lógtam el az edzéseket, viszont nem is azon járt az agyam. Fizikálisan ott voltam, de agyban nem. Az úszásedzést nem úgy kell elképzelni, hogy faltól falig úszunk, és néha veszünk levegőt. Nagyon sok fontos technikai dolog kapcsolódik hozzá, amit edzésen gyakorolni kell ahhoz, hogy versenyen jók legyünk. Ezekre nem nagyon figyeltem oda, félvállról vettem egy kicsit az egészet. Sorra jöttek a második, harmadik helyezések, nem tudtam nyerni. Nehezen viseltem a kudarcot, ezért segítségemre sietett a közös munka a pszichológusommal. Jött a nyár, pihenés helyett folyamatosan edzettem, hogy minél jobb legyek. Még akkor is a felkészüléssel foglalkoztam, amikor az országos versenyek után jött a pihenő időszak. Ez az időszak egészen 2014-ig húzódott, amikor jött az ifi EB és az ifi Olimpia. Az ifi Olimpiára teljesen esélytelennek gondoltam magam, majd olyan időt úsztam az országos bajnokságon, amivel saját magam is megleptem. Ekkor egy rosszindulatú megjegyzésben meg is vádoltak doppingolással, mindenesetre kijutottam az ifi EB-re, amit meg is nyertem, és kvalifikáltam magam az ifjúsági Olimpiára is. Itt már sorra jöttek a sikerek, hiszen többek közt az ifi Európa Bajnokság mellett, a felnőtt bajnokságot is megnyertem, az ifi Olimpián pedig korosztályos világcsúccsal lehettem dobogós első.

    kenderesi6

    Fotó: instagram.com/tamaskenderesi

    Az iskolai tanulmányaid háttérbe szorultak ekkor?

    Mindig is az úszást részsítettem előnyben, próbáltam persze szinten tartani a tanulást is. Sportosztályba jártam, de a mindennapi reggeli edzések miatt egy kicsit kilógtam az átlagból.

    Megállíthatatlannak tűntél, majd jött egy pofon?

    A 2014-es év után csináltam mindent ugyan úgy, ahogy korábban, mivel éreztem, hogy megtaláltam az utam a céljaim felé, aminek a csúcsán az Olimpia volt. Éreztem magamban az erőt, akkor fogalmazódott meg bennem a tény, hogy a felnőtt mezőnyben meg lehet mutatni, mit tudok. Nagyon jó formában éreztem magam, megúsztam a részidőt, ami a VB-s kvalifikációhoz szükséges, majd edző táborozni mentem. Ekkor elkaptam egy betegséget, a mononukleózist, így nem utazhattam ki a világbajnokságra. Ez egy nagy pofon volt, de nem adtam fel, sőt, úgy voltam vele, ha már eljutottam idáig, akkor minek álljak meg. Ezt követően lett egy térdszalag szakadásom az EB kilencedik hely után. Kilátástalannak kezdtem érezni a helyzetemet, miközben ott lebegett előttem a kisgyerekként megálmodott cél, a riói Olimpia, és fél évvel az ötkarikás játékok előtt nem tudtam lábra állni. Egyszerű baleset volt, rosszul léptem, kiment a lábam, kiugrott a térdkalácsom és elszakadt a térdszalagom. Műtétet követően már tudtam, ahogy begyógyul a seb, úszni fogok. Mivel a merevítő azt a célt szolgálja, hogy mereven tartsa a lábat az elszakadt térdszalag miatt, természetesen csak nyújtott lábbal tudtam úszni és csak fokozatosan szabadott behajlítanom. Ekkor még öcsémék a csapatársaival is simán leelőztek az edzéseken. Csak karral úszhattam, ami legalább megerősödött. Nagyon nehéz időszak volt, néha előfordult, hogy némán kiszálltam a medencéből és csak néztem, ahogy a többiek edzettek. A gyógytorna, a családom és a pszichológusom is segített a gyors rehabilitációmban, na meg persze a cél, hogy utazhassak Brazíliába a magyar csapattal. Ekkor az országos bajnokságon szinte még lábra állni sem tudtam, de végül az időmmel megszereztem az indulási jogot az EB-re, ahol harmadik lettem, közel egy újabb sérüléshez. Az ezt követő edzőtáborokban egyre jobban éreztem magam, majd jött az Olimpia.

    kenderesi8

    Fotó: instagram.com/tamaskenderesi

    Mi járt ekkor a fejedben, ami arra ösztönzött, hogy ne add fel, mert kijuthatsz az Olimpiára még így is?

    Az, hogy ehhez a célhoz úgy kell, hogy edzek, mint még soha.

    Láthattuk, hogy az új barátnőd is úszó, ő is kint volt az Olimpián. Mi a rangsor az életedben?

    Néhány hónapja vagyok együtt a Dalmával. Mivel ő is úszó, pontosan tudjuk, hogy mi a fontos a sportban számunkra, így könnyen kialakulhatott a hierarchikus sorrend, amiből nincs is vita köztünk. Az úszás az első.

    kenderesi3

    Fotó: instagram.com/tamaskenderesi

    Mit szóltál, hogy jobb voltál Rióban, mint a példaképed, Michael Phelps?

    Azért azt kicsit erős lenne kijelenteni, hogy jobb lettem volna, hiszen csak a középdöntő előfutamában voltam jobb, de a döntőben kell jól úszni és nyerni. Úgy voltam vele, hogy az első két úszással bemutatkozom a többieknek, hogy „Sziasztok, azért én is itt vagyok!” és majd a döntőben lesz, ami lesz.

    kenderesi2

    Fotó: instagram.com/tamaskenderesi

    Hittél magadban, az aranyban?

    Nem számítottam arra, hogy aranyat nyerek, de érmet mindenképpen szerettem volna. 26 századon múlt az Olimpiai bajnoki címem, kicsit bosszantó volt, de természetesen elmondhatatlanul boldog voltam a bronzéremtől is. Az álmom úgy szólt, hogy érmet nyerjek és ez teljesült.

    kenderesi9

    Fotó: instagram.com/tamaskenderesi

    Talán az első sportoló voltál, aki éremmel a nyakában a sajtó előtt nem az unalomig emlegetett számadatokról beszéltél, vagy éppen a felkészülési munkát köszönted meg, hanem előbb egy „sajtbureszt” emlegettél, hogy ennél. Gondoltad volna, hogy megannyi pofon után, mégis te mondod a nyári sportjátékok legvidámabb megszólalását?

    Elsősorban sportoló vagyok, nem hinném, hogy arról a megszólalásról fognak majd rám emlékezni, hanem sokkal inkább a sporteredményemről szól majd a híradás rólam. A „sajtbureszt” az emberek gyorsan elfelejtik, nem gondolnám, hogy ez lenne a legfontosabb információjuk rólam, hogy akkor, ott azt mondtam. Ha lehet ezt így mondani, próbáltam egy picit színesebbé tenni a sportágat. Próbáltam valami újat, valami nem megszokottat mondani, de nem azért, hogy most ettől nagyon híres legyek, hanem akkor, éppen csak így láttam ezt jónak.

    kenderesi12

    Kenderesi Tamás – riporter: Domszky László

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Justin Bieber megnősült?

    Bulvár
    Sze. 14., péntek

    Szabó Győző rendezőként debütált

    Bulvár
    Sze. 10., hétfő

    Televízió

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    A Lost sztárja a Walking Dead spin-offban

    Televízió
    dec. 3., vasárnap

    Elhunyt a Trónok harca színésze

    Televízió
    okt. 16., hétfő

    Ajánló

    Jess Glynne felfedte magánéletét – Interjú

    Megvannak az American Music Awards idei jelöltjei

    Szabó Győző rendezőként debütált