MENÜ
  • Filmkritika: Táncterápia

    Csak egy tánc volt…

    Sandra (Imelda Staunton) nyugdíjas éveiről alkotott elképzelései egyik pillanatról a másikra szertefoszlanak, amikor rajtakapja a férjét az egyik barátnőjével. Sandra így néhány bőrönddel váratlanul beállít a testvéréhez, Bifhez (Celia Imrie), akivel évek óta nem beszélt. A sznob Sandra egy egészen más közegbe csöppen, és a nővére azt javasolja neki, hogy menjen el vele egy társastánc-órára. Sandra eleinte nehezen oldódik fel, de hamarosan levetkőzi a gátlásait, és új barátokra talál a táncparketten.

    Kevés film készül a hatvan év feletti korosztályról, holott rengeteg izgalmas történetet rejtenek ezek a karakterek. Vajon sikerült megvalósítaniuk az álmaikat, és ha nem, akkor a nyugdíjas éveikben van még erre lehetőségük? Bele lehet még ilyenkor menni egy új párkapcsolatba? Hogyan viszonyulnak a halálhoz, az élethez, a szexhez? Mit áldoztak fel a gyerekeikért? A Táncterápia kiválóan ragadja meg ezeket a témaköröket, és úgy tolmácsolja őket, hogy az bármilyen korosztály számára érdekfeszítő és tanulságos lehet. Elragadó báj, hatalmas adag életigenlés, kiváló humorérzék és irigylésre méltó energikusság jellemezi Bif baráti társaságát, és ezt látva azt kívánjuk, hogy mi is ilyen fiatalos nyugdíjasok legyünk, akiket ilyen emberek vesznek körül.

    Fantasztikus a film humora, és még az olyan témákat is sikerül a lehető legtermészetesebben megragadni, mint a hatvan feletti szexuális élet és párkeresés. A szereplőkre jellemző lendület és vidámság könnyedén ragad át a nézőkre. Egészen felszabadító azt látni, ahogy Sandra elengedi magát, veszi a bátorságot, hogy sodródjon az árral, és ennek köszönhetően önmagára talál. A számtalan komikus jelenetet azért néha beárnyékolja egy-egy komorabb pillanat, hiszen a szereplők mindegyikén ejtettek már sebeket az elmúlt évtizedek. Legyen szó akár egy esküvői dalról, akár egy demenciában szenvedő feleségről, vagy egy halkan elsuttogott „Az utolsó egy nyápic.” búcsúzásról, sokszor elérzékenyülünk, és a film néhány pontján még a könnyeinket is nehéz visszatartani.

    A remek forgatókönyv fantasztikus brit színészeknek ad lehetőséget az önfeledt játékra. Imelda Staunton a szemünk láttára változik át sznob feleségből, egy vagány és imádni való idős hölggyé. A kezdetben teljesen ellentétes pólusú karakterekkel rendelkező testvérekként remek párost alkotnak Celia Imrie-vel, és szívmelengető látni, ahogy Sandra és Bith hosszú évek után újra egymásra találnak. Timothy Spall is szokatlanul laza és szerethető, míg a szereplőgárda legidősebb tagja, Joanna Lumley, a Pusszantlak, drágám! örökifjú komikája mindenkinél fiatalabbnak tűnik, és szokás szerint fantasztikus. Az pedig már csak hab a tortán, hogy David Haymannel együtt mindannyian milyen remek ritmusérzékkel rendelkeznek.

    A Táncterápia egy felemelő vígjáték, ami minden korosztály számára példaként szolgálhat, hogy néha bizony venni kell a bátorságot ahhoz, hogy elrugaszkodjunk a biztonságos talajról az új kalandokkal teli ismeretlenbe.

    Nyereményjáték

    Televízió

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    A Lost sztárja a Walking Dead spin-offban

    Televízió
    dec. 3., vasárnap

    Elhunyt a Trónok harca színésze

    Televízió
    okt. 16., hétfő

    Ajánló

    Ők az MTV EMA magyar és nemzetközi jelöltjei!

    Nemzetközi díjat kapott a Balaton Sound

    Vajna Timi húga lesz a Tv2 új sztárja