MENÜ
  • Filmkritika: Steve Jobs

    Gondolkozz (bunkó) zseniként.

    Danny Boyle legújabb filmje egy nem éppen hagyományos életrajzi film Steve Jobsról. Nem követjük végig Jobs (Michael Fassbender) életét a születésétől a haláláig, csupán pályafutásának három fontos pillanatába nyerünk betekintést. Három meghatározó termék (1984-ben a Macintosh, 1988-ban a NeXT, 1998-ban pedig az iMac) bemutatója előtti utolsó órába csöppenünk bele. Jobs mindig ugyanazokkal az emberekkel beszélget a színpadra lépése előtt: a marketing managerével, Joannával (Kate Winslet), az Apple társalapítójával, Steve Wozniakkal (Seth Rogen), az egyik fejlesztővel, Andyvel (Michael Stuhlbarg), az Apple egykori vezérigazgatójával, John Sculley-val (Jeff Daniels), gyermeke anyjával (Katherine Waterson) és a lányával, akit először el sem akar ismerni. Mindhárom bejelentés előtt teljesen más ponton áll Jobs a karrierjében, és beszélgetőpartnereivel is szinte mindig eltérő a kapcsolata.

    2462_D033_00138_RV2_CROP

    Úgy is tekinthetünk a Steve Jobsra, mint egy három felvonásos színdarabra, ami remek dinamikával pörög le előttünk. Ez leginkább Aaron Sorkin forgatókönyvének köszönhető, ami ezúttal is lebilincselő, pörgős és finom humorral átszőtt párbeszédeket tartalmaz. Olyannyira koncentrálunk az elhangzottakra, hogy azt például talán észre sem vesszük, hogy a három korszakot vizuálisan is elkülönítették: az 1984-es jeleneteket 16 mm-es, az 1988-asakat 32 mm-es, az utolsó részt pedig digitális kamerával rögzítették. A forgatókönyv azonban ezúttal nem olyan tökéletes, mint A közösségi háló esetében. Néha teljesen feleslegesen szentimentális, és az állandóan visszatérő karaktereknek is megvan a hátránya: az az érzésünk, hogy szinte már láttuk azt a beszélgetést (Jobs gyerekének anyja mindig pénzszűkében van, Wozniak állandóan az Apple II csapatának munkáját szeretné elismertetni, stb.).

    2462_D021_00084R

    A fantasztikus dialógusok mellett a kiváló színészi alakítások is a moziszékhez szegeznek minket. Seth Rogen ismét egy komolyabb szerepben remekel Jobs ellenpontjaként, míg Michael Stuhlbarg az egyik legszórakoztatóbb szereplője a filmnek. A showt viszont Kate Winslet lopja el, akinek Joannája végig kitart Jobs oldalán, de ahhoz is van bátorsága, hogy bizonyos esetekben szembeszálljon vele és kiossza őt. Kár a magyar szinkronért, szívesen hallgattam volna Winslet betanult lengyel akcentusát. Eddig egészen biztos voltam abban, hogy Alicia Wikandernek kell megkapni idén az Oscart, ezt is látva viszont már egy kissé elbizonytalanodtam.

    2462_D001_00042_RV2_CROP

    A nagy kérdés Fassbender szereplése volt, aki ugyan mindent el tud játszani, de ezúttal csak másodhegedűs tud lenni. Egy cseppet sem rossz az alakítása, másokhoz viszonyítva teljesen megérdemelt az Oscar-jelölése, de önmaga legjobbjaitól elmaradt. Ez talán annak köszönhető, hogy szinte végig egy magabiztos, önelégült, az emberi kapcsolatokat nehezen kezelő, különc zsenit látunk, aki egy pillanatra sem bizonytalanodik el. Márpedig Fassbender a legjobb alakításai során egy ponton teljesen összeomlik (Shame – A szégyentelen, Frank, Macbeth), folyamatosan szenved (Éhség), végig ördögi (12 év rabszolgaság), megbabonázó (Akvárium), vagy ha Jobshoz hasonlóan képtelen is emberi érzelmekre, akkor legalább úgy tűnik, hogy vágyakozik rájuk (Prometheus).

    A Steve Jobstól senki se várjon egy átfogó életrajzot, de aki kiválóan megírt párbeszédeket szeretne hallani remek színészek előadásában, az mindenképp üljön be rá.

    Ajánló

    Szavazz Te is az Akváriumra!

    Heti Horoszkóp – Január 15-21.

    Íme a BRIT Awards idei jelöltjei