MENÜ
  • Filmkritika: Rossz anyák karácsonya

    Amikor a rossz anyák száma megduplázódik.

    Amy (Mila Kunis), Kiki (Kristen Bell) és Carla (Kathryn Hahn) úgy döntenek, hogy ezúttal nem görcsölnek rá a karácsonyra, csak rendelnek valami kínai kaját szenteste, és mackónadrágban leülnek a családjukkal a tévé elé. Terveiket azonban keresztülhúzza az, hogy betoppannak az ünnepekre a szüleik. Ruth (Christine Baranski) lánya minden lépését kritizálja, és egy nagyszabású, tökéletes karácsonyi partit akar tartani Amy házában. Sandy (Cheryl Hines) a férje halála óta képtelen elszakadni Kikitől, így bejelenti, hogy megvette a velük szemben levő házat. Isis (Susan Sarandon) leginkább csak akkor bukkan fel, amikor pénzre van szüksége, és ez ezúttal sincs másképp. Mindezek fényében a karácsony korántsem lesz olyan békés, mint ahogy azt Amyék eltervezték.

    A Rossz anyák egyik legjobb része az volt, amikor a film végén a színésznők édesanyjai meséltek arról, hogy milyen hibákat követtek el gyereknevelés közben. Az első rész kiválóan teljesített a pénztáraknál, hamar bejelentették a folytatást. A készítők valószínűleg ráérezhettek a nagymamákban rejlő potenciálra, amivel simán magasabbra lehetett rakni a lécet. Az egyetlen gond, hogy túl gyorsan hozták tető alá a filmet, és bő egy évvel később már mozikba is került a második rész. Kevés dolog irritál jobban annál, mint amikor már novemberben ellepik a karácsonyi díszek a bevásárlóközpontokat, így részemről nyugodtan elcsúsztathatták volna másfél hónappal a bemutatót, az így nyert időben pedig még fejleszthették volna egy kicsit a forgatókönyvet.

    Az alapötlet ezúttal is nagyon jó, de hat anyára már egy kissé nehéz koncentrálni. Kiki és Sandy például teljesen háttérbe szorulnak, és Amy sem egyértelmű főszereplő. Sokkal nagyobb figyelem jut a maximalista jégkirálynőre, Ruthra, és szerencsére Carla is egy kicsit előtérbe kerül azzal, hogy kap egy szerelmi szálat. Susan Sarandont túl nagy névnek éreztem ahhoz, hogy bevállalja a chippandale fiúval táncoló rock nagyi szerepét, és úgy tűnik, hogy ő is úgy gondolta, hogy ezúttal nem kell annyi mindent beleadnia. Vele ellentétben viszont Christine Baranski lubickol karót nyelt nagymamaként. Mellette külön ki kell még emelni Wanda Sykest, akinek az egyik legjobb jelent köszönhető. Kár azért, hogy ennyi rossz anyával már túl sok felé oszlik a figyelem. Mégsem mondom azt, hogy egy esetleges folytatásra, ami mondjuk csak a nagymamák vegasi kiruccanásáról szólna, nem ülnék be, mert ezekben a karakterekben azért továbbra is van még lehetőség, csak kisebb létszámban.

    A Rossz anyák karácsonya nem fogja kilökni a Reszkessetek, betörők!-et a műsorsávjából: a poénok nem lettek kifinomultabbak, és a történet sem kevésbé kiszámítható, de ha igazán emlékezetes nem is, azért továbbra is végig szórakoztató tud maradni.

    Ajánló

    Szavazz Te is az Akváriumra!

    Heti Horoszkóp – Január 15-21.

    Íme a BRIT Awards idei jelöltjei