MENÜ
  • Filmkritika: Örökség

    Tényleg ez lenne az utóbbi évek legjobb horrorja?

    A Graham családban meghal a nagymama, de lánya, Annie (Toni Collette) képtelen sírni a temetés után, inkább csak megkönnyebbül, hogy nem kell már gondját viselniük az idős és beteg asszonynak. Fiát, Petert (Alex Wolff) leginkább csak a füvezés érdekli, és a férje, Steve (Gabriel Byrne) is rendkívül higgadtan veszi tudomásul a halálesetet. Egyedül a lánya, Charlie (Milly Shapiro) az, akit láthatóan megvisel a nagymamája elvesztése. Amikor újabb tragédia történik a családban, Annie egy olyan módszert próbál ki, amit később már nem tud kontrollálni.

    Az Örökséget a Sundance Filmfesztivált követően a kritikusok rögtön kikiáltották az elmúlt évek legjobb horrorjának, és olyan filmekkel emlegették egy lapon, mint Az ördögűző és a Rosemary gyermeke. Az elsőfilmes Ari Astert sokan már rendezőzseninek bélyegezték meg, én mégis értetlenül állok a filmet körülvevő hype előtt. Kétségtelen, hogy Aster nem egy tucat horrort készített. Okosan állítja középpontba azokat a lelki sérelmeket, amiket a szüleinktől szerezhetünk, és amelyek hosszasan és észrevehetetlenül telepszenek rá az életünkre. A film egyik legmegdöbbentőbb jelenetében a feldúlt Annie azt vágja a fia fejéhez, hogy nem akarta őt, és mindent megtett azért, hogy elvetéljen. Hiába visszakozik később, hogy most már nem bánja, hogy megszülte őt, ez egy olyan teher, amit sosem szabadna egy kamaszra pakolni. Aster képes meglepetésekkel szolgálni, a film negyedénél például egy olyan pazar és bizarr fordulatot lép meg, amit valószínűleg senki sem várt. Egy idő után viszont Pawel Pogorzelski gyönyörűen fényképezett képein (melyeken gyakran összeolvad a valóság Annie miniatűr alkotásaival), elszabadul a pokol.

    Ez azonban nem a jó értelemben vett iszonyat, hanem az a fajta mindfuck, ami az anyám!-at is jellemezte. Így hiába tartogat Aster egy érdekes csavart a film végére, addig annyi bugyuta dolgot kell végigszenvednünk, ami már helyrehozhatatlan. Az Örökség éppen horrorként bukik meg. Nincs azzal probléma, hogy Aster szinte egyszer sem próbál meg minket jump scare-ekkel megijeszteni, amikor azonban ránk akarja hozni a frászt a háttérben megbújó rémisztő dolgokkal, akkor nem iszonytatóvá, hanem viccessé válik, és leginkább egy bugyuta horrorparódiára emlékeztet minket. A film vége felé egy bizonyos ponton, amikor az egyik szereplő háta mögött a plafonon bukkan fel egy másik főhős, a nézőtéren a legtöbben kínjukban már csak nevetni tudtak az egészen.

    A szereplőkön nem múlott sok, Milly Shapiro a nyelvcsettintéseivel és külsejével iszonyatos paraarccá válik, és Alex Wolff is tökéletesen oldja meg azt a terhet, hogy a karaktere egyre jobban kerül a figyelem központjába, és egyre nagyobb kihívásokat kell megugrania. Toni Collette szintén egészen kiváló, kihozza a szerepéből a maximumot, de sajnos pont Annie az, akivel a forgatókönyv a legjobban kibabrál. Azon meg A szolgálólány meséje után meg sem lepődünk, hogy Ann Dowd milyen jól alakít egy fanatikus mellékszereplőt.

    Az Örökség egy gyönyörűen fényképezett, fordulatos film, ami amikor azonban félelmetes próbál lenni, akkor leginkább csak nevetségessé válik. Így pedig a nyomába sem ér az utóbbi évek legjobb és legeredetibb horrorjának, a Valami követ-nek.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Ők az MTV EMA nyertesei

    Bulvár
    nov. 6., kedd

    Televízió

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    A Lost sztárja a Walking Dead spin-offban

    Televízió
    dec. 3., vasárnap

    Elhunyt a Trónok harca színésze

    Televízió
    okt. 16., hétfő

    Ajánló

    Íme a VOLT aftermovie

    Ők az MTV EMA nyertesei

    Íme a Való Világ 9. Villája