MENÜ
  • Filmkritika: Lány

    A tizenöt éves fiú, aki azt szeretné, hogy egy nő nézzen rá vissza a tükörből.

    Lara (Victor Polster) egy korántsem átlagos kamasz. Miközben a nemi átalakító műtétjére készül, Belgium egyik legkiválóbb balettiskolájában igyekszik minél jobb balerinává válni. A teljes átalakulásra azonban még két évet várnia kell, ami a szerető család ellenére, egy stresszes iskolai közegben, a szexuális vágyainak elfojtása közben egy örökkévalóságnak tűnik a számára.

    Idén egy szemtelenül fiatal, mindössze huszonhat éves rendező, Lukas Dhont nyűgözte le Cannes-t az Un Certain Regard szekcióban bemutatott első nagyjátékfilmjével, a Lánnyal. Dhont a lehető legtermészetesebben mutat be egy kamasz lányt, aki történetesen fiúnak született. Lara környezete rendkívül elfogadó: a családja, az orvosai és a pszichiátere támogatják az átalakulásban, nem nézik meg az utcán, az iskolatársai is befogadóak és a tanárai is ösztönzik őt. Ennek ellenére egy cseppet sem egyszerűek Lara hétköznapjai. Az iskolában folyamatosan küzdenie kell, és társaihoz képest rengeteg extra erőt kell befektetnie a gyakorlásba. A tehetsége megvan, de a fizikuma hátrányt jelent számára a törékeny lányokéhoz képest, és a spicctechnikát is jóval később kezdte el elsajátítani, mint a többiek. Lara azonban nem kíméli magát, és a véres lábáról szinte tudomást sem véve hajtja magát folyamatosan. Victor Polster, aki nem is színész, hanem táncos, egészen elképesztő alakítás nyújt, és már-már zavarba ejtő természetességgel sugároz nőiességet minden egyes apró mozdulata.

    Egy szinte teljesen elfogadó és nyitott környezetben talán még nagyobbat üt az a néhány kisebb-nagyobb megalázó pillanat, amit Larának alkalomadtán át kell élnie. Mint amikor ez egyik tanára az új iskolájában arra kéri őt, hogy csukja be a szemét, amíg a többi lányt ara szólítja fel, hogy tegye fel az a kezét, aki kényelmetlenül érzi magát amiatt, hogy Lara velük egy helyiségben öltözik át. Vagy amikor az ottalvós bulin a házigazda anyukája megmutatja neki azt a szobát, ahol a többi lánytól elkülönülve kell aludnia, majd az este folyamán a társai arra kényszerítik őt verbálisan, hogy ha már Lara látta őket meztelenül, akkor ők is meg szeretnék nézni a péniszét. Hasonlóan megrázó számára azonban az is, amikor a kisöccse mérgében a születési nevén hívja őt.

    A legbántóbb mégis az, amikor a tükör előtt meztelenül állva, vagy lefele pillantva szembesül a nemi szerve látványával. A reggeli merevedésénél bosszankodva sóhajt fel, majd iskolába indulás előtt állandóan leragasztja a péniszét az orvosai és édesapja tiltása ellenére is, a ragasztószalagokat pedig csak balett után távolítja el állandó fájdalmak közepette a mozgássérült mosdóban. Egészen megdöbbentő azt látni, hogy a kemény órák közepette a tanárai felszólítása ellenére sem mer inni egy kortyot sem, nehogy pisilnie kelljen, így az edzések után kimerülten kortyolja a vizet és megkönnyebbülten ül rá a wc-re. A pszichológusa szerint a következő két évben nem szabadna elfojtania a szexuális vágyait, de hogyan is élhetné meg ezeket például a számára szimpatikus házban lakó fiatal fiúval, ha nem olyan a nemi szerve, amivel úgy érzi, hogy rendelkeznie kellene. Azon a ponton, amikor úgy tűnik, hogy Lara két álma egymással összeférhetetlen és várnia kell, szinte minden előzmény nélkül következik be egy sokkoló fordulat. A film talán egyetlen hibája, hogy ezen túl könnyedén lép tovább és engedi el főhősünk kezét.

    Remélem, hogy nem rontja a Lány esélyeit az Egy fantasztikus nő tavalyi győzelme, mert igazán megérdemelné, hogy februárban hozzá kerüljön az Oscar a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

    Ajánló

    A világ legkövetettebb tinijeinek sikertitkai

    Magyarországról beszéltek a világ legkövetettebb sztártinijei a Kids’ Choice díjátadón

    Kezdődik a hatodik Nagy-Szín-Pad!