MENÜ
  • Filmkritika: Kutyák

    A román Nem vénnek való vidék.

    Roman (Dragos Bucur) egy hatalmas földterületet örököl nagyapjától, és a Bukaresttől távoli kisvárosba utazik, hogy minél hamarabb eladja a telket. A nagyapja azonban egy bűnszervezetet vezetett, és a bűntársai továbbra is itt akarják lebonyolítani a kétes üzleteiket, ezért az új főnök, Samir (Vlad Ivanov) azt tanácsolja Romannak, hogy térjen vissza a fővárosba, és ne adjon túl az örökségén. A helyi rendőr, Hogas (Gheorghe Visu) közben egy gyilkosság miatt kezd nyomozásba, melynek a szálai Samirhoz vezetnek.

    Bogdan Mirica első nagyjátékfilmjével rögtön elhozta a nemzetközi kritikusok díját a cannes-i Un Certain Regard szekcióból. A Kutyák egy modern western, ami egyszerre idézi meg a Nem vénnek való vidéket és a Sicario – A bérgyilkost, miközben ízig-vérig kelet-európai marad. Amikor Hogas például erősítést kér, csak négy embert tudnak számára biztosítani, mert a többiekre szükség van egy focimeccsen. Amikor pedig egy hulla lábát találják meg egy tónál, nincs arra pénz, hogy leengedjék a vizet, hogy kiemeljék és azonosítsák a holttestet. Rendkívül erős már a kezdés is: a békalencsével belepett víz felszínére tör egy levágott, rothadó fej. A nyers brutalitás végig jelen van: az egyik jelenetben Hogas egy asztalnál ül, egy tányéron és egy üveg sörön kívül azonban egy bakancs is van előtte. Eleinte le sem esik, hogy mit is csinál éppen, csak később jövünk rá arra, hogy egy kés segítségével fejti le a cipőt egy levágott lábról.

    A táj szinte önálló szereplővé növi ki magát a gyönyörűen fényképezett képeken a maga végtelenségével, rejtélyességével és vadságával. A szereplők keveset beszélnek, de a dialógusok kiválóak. A történet vonalvezetése mesteri: lassan csordogál ugyan a cselekmény, de végig lebilincselő tud maradni. A bűnözőket a film második feléig nem is látjuk, sokáig csak az autóik fénye tűnik fel a távolban éjszakánként, és ugyan jelen van egy baljós fenyegetettség, de arcokat nem tudunk hozzákapcsolni. Roman idegenül mozog ebben a környezetben: már érkezésekor is inkább az otthonról hozott szendvicseket választja a számára készített, tűzhelyen hagyott pörkölt helyett, mégis megpróbál dacolni az itt kialakult hierarchiával szemben, és fittyet hány arra, hogy hogyan járt az a társa, aki szintén idegenként érkezett erre a vidékre.

    Mirica könnyedén ugrik át fontos jeleneteket, ennek ellenére mégis meglepő és valamilyen szinten zseniális is, ahogy csak utalásokat tesz arra a film végéhez közeledve, hogy mi is történt az addig főszereplőnek tekintett Romannal. Az utolsó részben végre farkasszemet néz egymással a törvény őre és a bűnöző, és az utolsó jelenet véres, de egyben gyönyörű szimbolikájának köszönhetően cseppet sem megnyugtató a lezárás: a rendőrség már így is, úgy is halott, mobil egységeket fognak bevezetni az állandó rendőrőrs helyett a térségben, miközben Hogas vesztésre áll egy egészen más ellen folytatott küzdelemben.

    A román újhullám még mindig elemében van, és ezúttal már egy fiatalabb generáció tagja mutatja meg, hogy ha rajta múlik, akkor keleti szomszédjaink filmjeire továbbra is érdemes lesz nagyon odafigyelni.

    Ajánló

    Újabb szupersztárokat jelentett be a Sziget!

    Heti Horoszkóp – Február 19-25.

    Michelisz Norbert az apaságról mesélt