MENÜ
  • Filmkritika: Kisvárosi gyilkosok

    Párterápia bérgyilkosok segítségével.

    Ib (Nicolas Bro) és Edward (Ulrich Thomsen) két kissé simlis, de anyagilag sikeres vállalkozó, akik úgy érzik, hogy eléggé ellaposodott a házasságuk. Arra az elhatározásra jutnak, hogy emiatt elválnak, de hidegzuhanyként éri őket, amikor a felkeresett ügyvéd közli velük, hogy ezzel mennyi pénzt veszítenének. Ekkor merül fel bennük egy költséghatékonyabb megoldás: online keresnek egy bérgyilkost, aki elteszi láb alól a feleségeiket. Egy átmulatott éjszaka közben Edward meg is rendeli a fehérorosz Igort (Marcin Dorocinski). Másnap legszívesebben visszacsinálnák az egészet, de Igor már úton van Dániába, ráadásul megérkezése után sem lehet őt igazán irányítani, mivel szinte állandóan részeg. Amikor a két feleség, Gritt (Mia Lyhne) és Ingrid (Lene Maria Christensen) rádöbbenek arra, hogy az életük veszélyben forog, ők is ráállítanak egy gyilkost a férjeikre, a brit Miss Nippleworthy (Gwen Taylor) személyében.

    A Kisvárosi gyilkosok a dán fekete komédiák hagyományait követi, ennek megfelelően pedig egy teljesen eszement és rendkívül szórakoztató vígjáték kerekedik ki belőle. A politikai korrektséget ezúttal sem ismerik: a tálib taxisofőrnek bin Laden tetoválás virít a karján, a fogyatékos pincért Edward folyamatosan kifigurázza, a meleg salsa oktató a templomban tart órát, és az oroszokkal és britekkel kapcsolatos sztereotípiák is megjelennek. A forgatókönyv egészen elszállt, és folyamatosan nő a járulékos halottak száma miközben repkednek a poénok. Egyedül talán a befejezésen lett volna még mit csiszolni: nem várt módon egy egészen sajátos párterápiába vált át a történet, de túl egyszerűen varrták el a bérgyilkos szálakat a romantika érdekében.

    A remek poénokat kiváló színészek szájába adták. A férfi főszerepekben a dán színjátszás nagyágyúi közül Nicolas Brót és Ulrich Thomsent láthatjuk, de hiába tűnik lekörözhetetlennek Thomsen magassarkúban futásban, a legemlékezetesebb alakítások ezúttal a mellékszereplőkhöz köthetők. Marcin Dorocinski lubickol az alkoholista kelet-európai szerepében, aki szerint, ha valaki boldogtalan, akkor meg akar halni, és nem baj, ha ő erre egy kicsit rásegít. Gwen Taylor bérgyilkosát Mary Poppinsból és egy méregkeverő boszorkányból gyúrták össze, és öröm hallgatni az angolját. Søren Malling egy kisváros rendjének őreként élvezettel oszt ki bírságot rossz hátsó lámpákért, míg a mindig kiváló, és leginkább főszerepet érdemlő Ole Thestrup ezúttal ügyvédként sziporkázik egy rövid jelenetben.

    A Kisvárosi gyilkosok ugyan nem egy Ádám álmai, de egy cseppet sem lóg ki a fekete humorú dán komédiák sorából.

    Ajánló

    Bejelentették az idei MTV EMA első fellépőit

    Heti Horoszkóp – Október 16-22.

    Megvannak az American Music Awards idei jelöltjei