MENÜ
  • Filmkritika: Határeset

    Ki lehet szagolni az emberi félelmet és szégyenérzetet?

    A furcsa külsejű Tina (Eva Melander) vámellenőrként dolgozik Svédországban. Különleges képességgel rendelkezik: megérzi, ha valaki megpróbál eltitkolni valamit az országba lépéskor. Egy napon egy hozzá rendkívül hasonló férfit állítanak meg a vámon, Vorét (Eero Milonoff), aki később kiveszi Tina vendégházát. Miközben Vorénak köszönhetően egy teljesen új világ tárul fel Tina előtt a magánéletében, felkérik arra, hogy segítsen leleplezni egy pedofil hálózatot, melynek egyik tagját ő maga buktatta le a határon.

    Ali Abbasi egy rendkívül furcsa filmmel nyerte el Cannes-ban az Un Certain Regard szekció fődíját. Szokatlan külsejű hősnőjével már a kezdetektől fogva nem stimmel valami. Sokszor állatiasan viselkedik: a határon egy kutya módjára szagolja ki azokat, akiknek valamilyen rejtegetnivalójuk van a vámellenőrök előtt, retteg a villámlástól, és hazaérve nem az otthonában érzi magát a legjobban, hanem az azt körülvevő természetben, ahol mezítláb sétál, és az erdei állatok meglepően közel mernek hozzá menni. Vore az, aki később felfedi a titkot: Tina valójában nem ember, hanem egy troll. Innentől kezdve egy szívszorító egzisztenciális dráma veszi a kezdetét. Tina, aki mindig is szégyellte magát azért, hogy nem olyan, mint mások, rádöbben arra, hogy igazából nincs is vele semmi probléma, és többen is vannak, akik hozzá hasonlóak. Egy teljesen új világ tárul fel előtte, ő pedig élvezettel veti bele magát abba, hogy Vore mellett végre önmaga lehet, nyugodtan engedhet az ösztöneinek, és kiélheti az addig elfojtott szexuális szexuális vágyait is.

    Mégis, az addigi élete egy hazugságra épült, és a számára legfontosabb emberben kellett csalódnia, Alzheimer-kóros édesapjában, aki eltitkolta előtte valódi kilétét. Vore bosszút akar állni az embereken, amiért megcsonkítottá őt. Tina azonban, aki évtizedeken keresztül mit sem sejtve az emberek között élt és szocializálódott, nem képes egyik pillanatról a másikra az emberek ellen fordulni, és Vorétól eltérő erkölcsi normákkal rendelkezik. A filmnek ez a misztikus szála és Tina saját magával kapcsolatos felfedezései és azonosulási dilemmái igazán érdekesek és lebilincselőek. Ez nem is csoda, hiszen a forgatókönyv John Ajvide Lindqvist novellájából készült, aki már egy másik művében, az Engedj be!-ben is egy mitikus lényt, egy fiatal vámpírt helyezett a ’80-as évek Stockholmjának panelrengetegébe, akibe beleszeret egy kiskamasz fiú. Ehhez azonban Abbasi hozzáfűzött még egy bűnügyi szálat, ami hagyományosan jól működik a skandináv filmekben. Az izgalomra és a fordulatokra ezúttal sem lehet igazán panasz, sőt a pedofil hálózat felgöngyölése segít abban, hogy még jobban megismerjük Tinát. Abbasi azonban a kelleténél többet csavart a történeten, amikor Vore is felbukkan a gyanúsítottak körül. Ekkorra már olyan szinten azonosulunk Tinával, és drukkolunk a boldogságáért, hogy semmiképp sem szeretnénk, ha csalódás érné őt.

    Svédország idei Oscar-nevezettje egy rendkívül különleges film, amiben a skandináv krimi csak másodlagos, mert elsősorban egy varázslatos történet a kirekesztettségről és önmagunk felfedezéséről.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Ők az MTV EMA nyertesei

    Bulvár
    nov. 6., kedd

    Televízió

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    A Lost sztárja a Walking Dead spin-offban

    Televízió
    dec. 3., vasárnap

    Elhunyt a Trónok harca színésze

    Televízió
    okt. 16., hétfő

    Ajánló

    Íme a VOLT aftermovie

    Ők az MTV EMA nyertesei

    Íme a Való Világ 9. Villája