MENÜ
  • Filmkritika: Fekete Párduc

    Afrika kapitány királydrámája.

    T’Challa (Chadwick Boseman) apja halálát követően elfoglalja helyét Wakanda trónján. Az afrikai ország kifelé azt a látszatot kelti, hogy egy rendkívül szegény és elmaradott vidék, holott egy különleges nyersanyagnak, a vibrániumnak köszönhetőn a világ szeme elől elrejtve rendkívül magas technikai fejlettséggel rendelkeznek. T’Challa trónra lépését követően azonban hamarosan felbukkan egy trónkövetelő, az Amerikában felnövő unokatestvére, Erik (Michael B. Jordan), aki vibrániumból készült fegyvereket küldene a feketéknek szerte a világban, hogy azok segítségével fordítsák jobbra a sorsukat.

    Vitathatatlanul fontos film a Fekete Párduc, ami az első fekete szuperhős történetét dolgozza fel kiváló színes bőrű színészekkel (Michael B. Jordan, Angela Bassett, Sterling K. Brown, Daniel Kaluuya, Lupita Nyong’o, Forest Whitaker, Danai Gurira) és erős női karakterekkel. Ryan Coogler olyan komoly témákat feszeget, mint az, hogy egy fejlettebb országnak kötelessége-e másokkal is megosztania azt a tudást, ami a birtokában van, és mi lesz akkor, ha ennek következtében bevándorlók tömegei jelennek meg az ország határánál. Felüdülést jelent, hogy végre nem egy metropoliszt zúznak porrá a szuperhősök, hanem a legfontosabb és legnagyobb csata a szavannán játszódik. Az alkotók rengeteg időt töltenek azzal, hogy bemutassák T’Challa trónra kerülését, Wakandát és a helyi szokásokat. Ennek következtében azonban háttérbe szorul az egyik olyan elem, amit a nézők a leginkább elvárnak egy Marvel-filmtől: az akció. Sokkal kevesebb harcjelenetet kapunk, és ezek egy része látványban sem hozza a megszokott színvonalat, a gyors kameramozgásoknak köszönhetően a trónért folytatott rituális harcok például szinte teljesen élvezhetetlenné válnak.

    Az akcióhoz hasonlóan a Marvel két másik jelentős ütőkártyájából, a humorból és a lazaságból is kevesebbet kapunk. A történet komolyságának köszönhetően ezeknek a mennyiségéből is visszavettek a készítők, ráadásul a poénok színvonala sem hozza azt, amit korábban megszoktunk. Ami viszont ebben a filmben végre összejött, az egy olyan ellenség megteremtése, akinek megértjük a motivációit, együtt tudunk vele érezni, és el sem tudjuk ítélni a tetteit egyértelműen. A film legerősebb alakítása ennek fényében Michael B. Jordan nevéhez fűződik. Egy kicsit az is hiányzik, hogy ezúttal a végefőcímet leszámítva egyetlen másik szuperhős sem bukkan fel. Olyan, mintha a stúdió ezt a filmet teljesen különállóként kezelné, és két olyan kiváló potenciállal rendelkező szereplő szálait is véglegesen elvarrják, akik még nagyon jól jöhettek volna a MCU más pontjain. Mindenesetre T’Challa sidekickjét, a technikai zseni hercegnőt, Shurit remélem össze fogják majd ereszteni Vasemberrel, mert kiváló duót alkothatnának együtt, és nagyon megnézném Tony Stark arcát, amikor ez a kamaszlány bemutatja neki a találmányait.

    A Fekete Párduc ennek fényében egy profin összerakott és fontos, de nem túl kiemelkedő és emlékezetes képregényfilm lett. Nem mondom azt, hogy kíváncsi lennék T’Challa még egy önálló történetére, de a többi szuperhőssel együtt dolgozva bőven van még benne lehetőség. Erre pedig nem is kell olyan sokat várni…

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Demi Lovato megtörte a csendet

    Bulvár
    aug. 5., vasárnap

    Varga Viktor gyermekké vált + videó

    Bulvár
    Júl. 25., szerda

    Ők nyerték a Joy magazin díjait

    Bulvár
    jún. 16., szombat

    Televízió

    A Lost sztárja a Walking Dead spin-offban

    Televízió
    dec. 3., vasárnap

    Elhunyt a Trónok harca színésze

    Televízió
    okt. 16., hétfő

    Ilyen lesz Andy Warhol bőrében Evan Peters

    Televízió
    okt. 6., péntek

    Ajánló

    Mixernek állt a Sziget egykori szépsége

    Íme a Sziget VIP wc kiállítása

    Íme a 26. Sziget számokban