MENÜ
  • Filmkritika: Én, Tonya

    A műkorcsolyázónő, aki a tripla axeljével szeretett volna világhírűvé válni, de mégsem ez a történelmi ugrás tette őt igazán hírhedté.

    Tonya Hardingot (Margot Robbie) három éves korában vitte le sajátos stílusú édesanyja, LaVona Golden (Allison Janney) a jégpályára, és a lányról hamar kiderült, hogy igazi tehetség. Anyja elől Tonya tizenkilenc évesen házasságba menekült, és hozzáment az őt rendszeresen bántalmazó Jeff Gillooly-hoz (Sebastian Stan). A ’94-es lillehammeri olimpia előtt az egyik legnagyobb ellenfelének, Nancy Kerrigannek egy viperával mértek ütést a lábára, a szálak pedig Jeffhez vezettek…

    Tonya Harding volt az első amerikai (és a világon a második) műkorcsolyázónő, akinek versenyen sikerült tripla axelt ugrania. 1991-ben megnyerte az amerikai bajnokságot és a vb-n ezüstöt szerzett, de egy évvel később a számára csalódást jelentő negyedik helyen végzett az olimpián. Harding hiába volt képes elképesztő ugrásokra, a műkorcsolyánál nemcsak a technikát, de az előadásmódot is pontozzák, ő pedig nem volt olyan kecses és kifinomult, mint vetélytársai, és úgy érezte, hogy a bírók folyamatosan lepontozzák őt a zeneválasztása, a kézzel varrott kevésbé ízléses ruhái és a magánéleti nehézségei miatt. Sufjan Stevens, aki a Szólíts a neveden egyik betétdaláért szerzett idén Oscar-jelölést, ironikus módon korábban Tonyáról is írt egy számot, amiben a legmegkapóbb négy sor talán az, hogy Tonya Harding egy portlandi white trash, aki szembenézett a szomorúságával, mintha nem lett volna holnap, miközben a világ többi része csak nevetett. Tonya a ’94-es olimpia során került igazán a média figyelmének középpontjába, amikor a vetélytársa, Nancy Kerrigan elleni támadás során az ő neve is felmerült. A szenzáció aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt, hiszen ahogy a film egyik jelenetében is megjelenik egy televízió képernyőjén, nem sokkal később már egy sokkal véresebb eset tartotta lázban Amerikát: az O. J. Simpson-ügy.

    Craig Gillespie erről a nehézségekkel teli, fényesen induló, de szégyenteljes bukással végződő sportkarrierről nem egy drámát, hanem egy fekete humorú dramedyt készített Steven Rogers forgatókönyvéből, és ez egy remek műfajválasztásnak bizonyult. Gillespie nem akarja kideríteni az igazságot, csak áldokumentarista stílusban beszélteti az érintetteket, akiknek az elbeszélései gyakran ellent mondanak egymásnak. Zseniálisak azok a pillantok, amikor lebontják a negyedik falat, és fantasztikus a film humora, aminek köszönhetően még azoknál a részeknél is a nevetés bukik elő belőlünk, ahol leginkább sírni szeretnénk. Hiába tragikus ez a történet, a főhősök annyira abszurdak és szerencsétlenek (élükön Tonya önjelölt testőrével), hogy ha nem vágnának be a film végén eredeti felvételeket, akkor el sem hinnénk, hogy ilyen emberek tényleg létezhettek. Ez a humor csak akkor nem tűnik helyénvalónak, amikor a családon belüli erőszaknál alkalmazzák mértéktelenül. Ezekből a jelenetekből pedig bőven kijut, így a végére már egy kicsit meg is csömörlünk tőlük, de ezen kívül semmilyen más hibát nem lehet találni a filmben.

    Margot Robbie tisztesen helytáll műkorcsolyázóként, csak kamaszként nem tud elég hiteles lenni, de így is teljesen megérdemelt az Oscar-jelölése, és a győzelemre is meg lenne minden esélye, ha nem lenne ott a mezőnyben Frances McDormand. A legkiemelkedőbb teljesítményt viszont Allison Janney nyújtja, Tonya kemény és sokszor szívtelennek tűnő anyjaként. Ismét felmerül az a dilemma, amitől a Whiplash is igazán elgondolkodtatóvá vált: vajon elérhetett volna ilyen sikereket Tonya, ha az anyja szigora és kegyetlen módszerei nem motiválják őt? Erre jó példa az, hogy LaVona lefizet egy nézőt, hogy bosszantsa fel a lányát, mert tudja, hogy bosszúból csak azért is megmutatja mire képes, és megugorja a tripla axelt. Nincs igazság, ha ezért a zseniális alakításért Janney nem kapja meg az Oscart.

    Érthetetlen, hogy az Én, Tonya miért nem jelölt a legjobb film kategóriájában is az Oscaron, mert csípős humorával és kiváló alakításaival az élmezőnyben lenne a helye.

    Ajánló

    Újabb szupersztárokat jelentett be a Sziget!

    Heti Horoszkóp – Február 19-25.

    Michelisz Norbert az apaságról mesélt