MENÜ
  • Filmkritika: Eleven testek

    Rómeó és Júlia történet zombikkal. Közel sem olyan rossz, mint amilyennek elsőre hangzik.

    R (Nicholas Hoult) céltalanul bolyong zombiként egy reptéren. Mikor megéhezik, legjobb zombispanjával, M-mel (Rob Corddry) és egy csapat másik élőhalottal elindul a város felé. Itt pillantja meg Julie-t (Teresa Palmer), és szinte megáll körülötte az idő abban a pillanatban. Miután elfogyasztja Julie barátjának (Dave Franco) az agyvelejét, megismeri a srác emlékeit Julie-ról, és beleszeret a lányba. Ettől megdobban a szíve, és ahelyett, hogy felfalná Julie-t, inkább biztonságos helyre viszi. R egyre inkább kezd visszaváltozni emberré, és a kettejük között kialakuló románc látványa a többi zombira is pozitív hatással van. Erről azonban meg kell győzni az embereket is, illetve el kell pusztítani a változásra képtelen csontzombikat is.

    Jonathan Levine előző filmjével, a Fifti-fiftivel megmutatta, hogyan lehet okos és ízléses vígjátékot csinálni egy rákos ember sorsából, és ez a kiváló arányérzéke most sem hagyta cserben, így a lehető legjobbat hozta ki egy alapvetően idiótának tűnő, Alkonyatot idéző zombis tinirománcból. Ehhez jó adag öniróniára volt szüksége, illetve hogy bátran figurázza ki a zombi- és szerelmesfilmek kliséit. Attól válik igazán szórakoztatóvá a film, hogy egy percre sem veszi magát komolyan. Ez nagy szerencse, hiszen egy olyan film, amiben a szerelem ereje még a zombikat is visszaváltoztatja emberré, komolyan véve kész katasztrófa lenne. Így viszont még azt is bemeri vállalni, hogy a nevek kezdőbetűi mind a Rómeó és Júliában azonos karakterek neveiből származnak, és még egy zombis erkélyjelenetet is kapunk a nagy mű tiszteletére.

    Azzal, hogy a készítők sem veszik komolyan a saját filmjüket, mi is simán szemet tudunk hunyni számtalan ordas logikai hiba felett. Ilyen például, hogy ha Perry agyának elfogyasztásával R látja az emlékeit, akkor miért mutatják Perryt is az emlékképekben, ahelyett, hogy az ő szemszögéből látnánk az eseményeket. Erre az egyetlen elfogadható magyarázat, hogy Dave Franco túl szexi ahhoz, hogy pár perc játékidő után a megölése miatt ne szerepeljen még többet. Mivel R a film elején nem igazán tud beszélni, narrációként az ő zseniális belső monológjait használják. Amikor viszont megpróbál Julie-val társalogni, akkor idegesítővé válik a dolog, hogy annyit kell várnunk egy-egy mondat kinyögésére. Így néha kissé unalomba is merülünk, de aztán mindig kapunk egy fergeteges poént, ami felráz minket. Okosan használják fel a betétdalokat, a makeoverhez használt szám pedig a film egyik legnagyobb fricskája.

    Nicholas Hoult, az Egy fiúról egykori gyereksztárja miután a Skinsszel és az Egy egyedülálló férfivel levette a lábáról saját hazáját, egyre intenzívebben ostromolja Hollywoodot is. Zombiként remekel, vicces és aranyos, és még azt is elvállalta, hogy a hatás kedvéért a film elején egyáltalán nem pislog. Teresa Palmer számomra továbbra is elég egysíkú, nem túl érdekes színésznő, de szerencsére Nicholasszal azért elég szerethető párost tud alkotni. John Malkovich viszont leginkább unott Julie katonásdit játszó apjaként. A film legérdekesebb szereplője Julie barátnőjének szerepében Analeigh Tipton. Ő anno még az America’s Next Top Model 11. évadában vált az all time favourite versenyzőmmé, de akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer majd színésznőként is le fog nyűgözni. Azóta viszont már emlékezetesen asszisztált többek között az Őrült, dilis, szerelemben is, és most már a nála sokkal nagyobb sztárokat is simán lejátssza a vászonról. Remélhetőleg mások is látnak benne fantáziát, és a jövőben is számos alakítással lephet majd meg minket.

    Aki kellő adag iróniával ül be az Elven testekre, az remekül fog szórakozni ezen a filmen, ami rácáfolt a lehetetlenre: egy zombis romkom igenis tud jó film is lenni, ha az alkotók ügyesen nyúlnak hozzá.

    Ajánló

    Ezek voltak az évtized legnézettebb videoklipjei

    Egy csodálatos filmet mutatott be a Sziget: Wherever You Go

    A jövő vidámparkja megérkezett Budapestre