MENÜ
  • Filmkritika: Egy szent szarvas meggyilkolása

    Te melyik családtagodat ölnéd meg, hogy a többiek életben maradhassanak?

    Steven (Colin Farrell) egyre többet találkozik Martinnal (Barry Keoghan), akinek az apja Steven műtőasztalán halt meg. A jól nevelt, kedves kamaszt még a feleségének, Annának (Nicole Kidman), a lányának, Kimnek (Raffey Cassidy) és a fiának, Bobnak (Sunny Suljic) is bemutatja. Bob az egyik reggel úgy ébred fel, hogy nem képes lábra állni. Az orvosok nem találnak semmilyen magyarázatot a hirtelen bénulásra, de Martin közli Stevennel, hogy hamarosan a lánya és a felesége sem lesz képes járni, elveszítik az étvágyukat, és ha a szemük is elkezd vérezni, akkor hamarosan meghalnak. Ha azonban Steven feláldozza az egyik családtagját, akkor azzal meg tudja menti a másik kettő életét.

    Yorgos Lanthimos az Oscar-díjra jelölt Kutyafoggal robbant be a köztudatba, majd az Alpokat követően sikerült neki az, ami csak kevés európai rendezőnek: A-listás sztárokkal készíthette el angol nyelvű bemutatkozását úgy, közben megőrizhette különleges szerzői stílusát. A homár így már szélesebb közönséghez jutott el, és a zseniális forgatókönyvéért Lanthimost és állandó írótársát, Efthymis Filippout is jelölték az arany szobrocskára a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában. A páros ezúttal is egy rendkívül egyedi ötlettel jelentkezett: Euripidész tragédiáját, az Iphigeneia Auliszbant ültették át napjainkba. Lanthimos most sem könnyíti meg a nézők dolgát, és csak lassan állnak össze az ok-okozati viszonyok. Nem véletlenül díjazták Cannes-ban a forgatókönyvet, ami igazán kiérdemelne legalább egy jelölést az Akadémiától is. A nyomasztó hangulatnak köszönhetően végig lebilincselő tud maradni: sokáig nem tudjuk, hogy ki is Martin, és miért találkozgat vele Steven. Mikor már azt gondolnánk, hogy esetleg Martin a sebész eltitkolt fia, bemutatja őt a családjának. Ismét elbukik egy elméletünk, de érezzük, hogy itt valami nagyon nincs rendben.

    Végül Martin feltárja az igazi énjét, és az ógörög tragédia Artemiszéhez hasonlóan ő is áldozatot vár el a gyilkosságért cserébe. Amikor a Murphy család számára világossá válik, hogy Martin jóslata igaznak bizonyul, mindannyian sajátos módon küzdenek a túlélésért. A legfurcsább talán az, hogy Stevenben a felesége meggyilkolása szinte fel sem merül, helyette az iskolaigazgatóhoz megy, hogy kikérje a véleményét a gyerekeiről, és a pedagógusnak szegezi az elkeseredett kérdést, hogy kettejük közül kit preferál jobban. Anna sem akarja feláldozni önmagát, helyette egészen megdöbbentő módon azzal érvel, hogy még nem túl idősek ahhoz, hogy lehessen egy újabb gyerekük. Kim az éj leple alatt menekülni próbál, míg Bob igyekszik az apja kedvében járni: levágja a haját, és még lebénulva is el akarja végezni a rábízott házimunkát, ezért megpróbál kikúszni a kertbe, hogy megöntözze a növényeket. Az ehhez hasonló jelenetekben csillan meg Lanthimosz könyörtelen, éjfekete humora. A meglepő megoldás, aminek a segítségével Steven végül meghozza az áldozatot, a földbe döngöli a nézőket és jó időre belevési magát az emlékezetünkbe.

    Míg A homárban az egyedülállók az idővel futottak versenyt egy-egy párkapcsolatért, hogy elkerüljék azt, hogy egy állattá változtassák őket, addig Steven számára is egyre sürgetőbb meghozni a döntést, ami elkerülhetetlenné válik, amikor a fiánál megjelenik a harmadik tünet is.  A dialógusok ezúttal is tömörek, és sokszor zavarba ejtőek, mint amilyen Steven titka, amit megoszt Bobbal. A sokkoló jelenetek mégsem válnak egyszer sem öncélúvá. A színészek ezúttal is szinte gépies mozdulatok kíséretében, monoton hangnemben beszélnek egymással, de ilyen lefojtott körülmények között is egészen zseniálisak. Farrell ismét remekel Lanthimos rendezésében, míg Nicole Kidman sokadszorra demonstrálja azt, hogy milyen bátorsággal és jó ízléssel tud szerepet vállalni művészfilmekben, és Lars von Trier után egy újabb európai rendezőzsenivel együttműködve teremt valami rendkívül emlékezeteset. A gyerekszínészek közül ugyan Raffey Cassidy is igazán izgalmas, de Barry Keoghan az, aki egészen Farrell és Kidman magasságaiba emelkedik, sőt, talán még le is játssza őket a vászonról. Legutóbb ilyen nyugtalanító kamaszt Ezra Millertől láthattunk a Beszélnünk kell Kevinről főhőseként, érdemes lesz Keoghanra is odafigyelni.

    Yorgos Lanthimosz újgörög tragédiája egyértelműen a 2017-es év legnyugtalanítóbb és leglebilincselőbb filmje lett, aminek köszönhetően Lanthimosz egyértelműsítette, hogy ő az egyik legizgalmasabb kortárs rendező és forgatókönyvíró.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Demi Lovato megtörte a csendet

    Bulvár
    aug. 5., vasárnap

    Varga Viktor gyermekké vált + videó

    Bulvár
    Júl. 25., szerda

    Ők nyerték a Joy magazin díjait

    Bulvár
    jún. 16., szombat

    Televízió

    A Lost sztárja a Walking Dead spin-offban

    Televízió
    dec. 3., vasárnap

    Elhunyt a Trónok harca színésze

    Televízió
    okt. 16., hétfő

    Ilyen lesz Andy Warhol bőrében Evan Peters

    Televízió
    okt. 6., péntek

    Ajánló

    Mixernek állt a Sziget egykori szépsége

    Íme a Sziget VIP wc kiállítása

    Íme a 26. Sziget számokban