MENÜ
  • Filmkritika: Egy német sors

    A jó német?

    Brunhilde Pomsel több mint 100 évesen állt a kamerák elé, hogy az életéről meséljen. A második világháború kirobbanása előtt egy zsidó ügyvéd titkárnőjeként dolgozott, majd a berlini rádiónál vállalt állást, ahonnan Joseph Goebbels náci propagandaminisztériumába került gyors- és gépírónőként.

    Egészen elképesztő azt hallani, hogy a fekete-fehér képeken megjelenő, szellemileg teljesen friss Pomsel arról beszél, hogy milyen volt az édesapja, miután hazatért az I. világháborúból. Egy kedves, sok mindent átélt hölgy személyes visszaemlékezésein keresztül elevenednek meg előttünk a 20. század első felének változásai. Amiért annyira érdekes ez az életút, az az, hogy Pomsel az egyik jobb keze volt Hitler egyik közvetlen munkatársának. Elítélhető-e Pomsel azért, mert elvállalt egy jól fizető állást? Pomselt állítása szerint sosem érdekelte a politika, csak azért lépett be az NSDAP-be, hogy megkaphassa a munkát. Ebben mégsem lát semmi kivetnivalót, hiszen szerinte abban az időben szinte mindenki csatlakozott a párthoz. Hasonló helyzetben mi mit tettünk volna?

    A legérdekesebb kérdés persze az, hogy vajon mennyit tudhatott a gázkamrákról az a nő, aki Goebbels közvetlen beosztottja volt. Nehéz elhinni, hogy semmit sem. Mégis úgy tűnik, hogy Pomsel neveltetéséből és munkamoráljából fakadóan valóban nem nézett bele egyetlen titkos dossziéba sem, ő csak szolgalelkűen követte a főnöke utasításait, és a valósággal csak a háború után letöltött ötéves börtönbüntetésből szabadulva szembesült. Megérdemelte vajon a rá kiszabott büntetést? Tényleg csak annyi volt a bűne, hogy arról hamisított adatokat, hogy a szovjetek hány nőt erőszakoltak meg? Az Egy német sors rendkívül erős morális kérdéseket feszeget egy konkrét példán keresztül. Az egyik legérdekesebb történet az, amikor Pomsel arról mesél, hogy milyen volt rádöbbenni arra, hogy Goebbels beszédeire hogyan reagál a hallgatósága. Tényleg csak akkor jött rá arra, hogy a munkájának közvetve mekkora hatása van az emberekre, amikor ott állt a kolléganője karját szorítva egy nyilvános beszéden?

    Pomsel megoszt néhány anekdotát például egy zsidó barátnőjéről, vagy épp Goebbels gyerekeiről is. Ezek hiába rendkívül érdekesek, valahogyan mégis zavarba ejtőek, és a 30 órás beszélgetésből összevágott anyag nem áll össze egy egységes színvonalú egésszé. Míg Goebbels hangfelvételeinek bejátszása relevánsnak tűnik, addig az interjút megszakító archív videók nem igazán illenek bele a koncepcióba, és inkább csak hatásvadászoknak tűnnek a sokszor egészen sokkoló anyagok. Sokkal koherensebb lett volna ezek helyett Goebbelsnek azt a megjelenését és előadásmódját látni mozgóképen, amiről Pomsel beszámol.

    Az Egy német sors nem tudja teljes mértékben kihasználni azt a lehetőséget, ami a különleges interjúalanyában rejlik. Kár ezért, mert a film rengeteg érdekes történetet mesél el, folyamatosan gondolkodásra készteti a nézőt, de valahogy mégsem válik igazán élvezhetővé.

    Horoszkóp

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Ma ünnepli 74. születésnapját Robert De Niro

    Bulvár
    aug. 17., csütörtök

    Íme, a Miss Balaton 12 döntős szépsége

    Bulvár
    aug. 17., csütörtök

    Feró nagy bejelentésre készül

    Bulvár
    aug. 4., péntek

    Megkezdődött a Világjátékok Wroclawban

    Bulvár
    Júl. 21., péntek

    Televízió

    Visszatér az Amerikai Horror Story egykori főszereplője

    Televízió
    aug. 2., szerda

    Amanda Bynes újra képernyőn?

    Televízió
    jún. 11., vasárnap

    Ajánló

    Exkluzív interjú a Major Lazerrel

    Rajongóiknak loptak a Sziget szupersztárjai

    Már csak 12 hónap a Sziget Fesztiválig