MENÜ
  • Filmkritika: Csuklyások – BlacKkKlansman

    És az megvan, hogy egy fekete és egy zsidó beépül a Ku Klux Klánba? Nem, ez nem vicc.

    Az újonc, coloradói rendőr Ron Stallworth (John David Washington) felfigyel a hírhedt szervezet egyik újsághirdetésére. Az őrsről feltárcsázza a megadott számot, és fajgyűlölő fehérnek adja ki magát, ami olyan jól sikerül, hogy a KKK egyik helyi vezetője elhívja egy személyes találkozóra. Mivel Ron afroamerikai, az egyik zsidó kollégáját, Flip Zimmermant (Adam Driver) küldi el maga helyett bedrótozva. Miközben Ronnak még a klán vezetőjével, David Duke-kal (Topher Grace) is sikerül telefonon beszélnie, Flip is egyre jobban elnyeri a legtöbb tag bizalmát, Felixet (Jasper Pääkkönen) leszámítva.

    Spike Lee egy egészen hihetetlen, de igaz történetet dolgozott fel legújabb filmjében Ron Stallworth önéletrajzi regényének alapszituációjából kiindulva. A fekete Ronnak és zsidó kollégájának valóban sikerült teljesen bolondot csinálniuk a ’70-es években a KKK-ból, még ha erre sokáig nem is derülhetett fény. A Csuklyások – BlacKkKlansman pedig akkor működik igazán jól, amikor ennek az abszurd eseménynek a részleteit lazán és viccesen meséli el. Ehhez kellett egy olyan főszereplő, mint John David Washington, aki elég markánsságot örökölt az édesapjától, Denzel Washingtontól. Kiválóan működik közte, és a szinte mindig visszafogottan fantasztikus Adam Driver között a buddy cop összhang, ahogy Topher Grace is remek érzékkel figurázza ki David Duke-ot, és a white trash mellékszerepekben is parádézik Jasper Pääkkönen, Ashlie Atkinson és Paul Walter Hauser (utóbbi az Én, Tonya után idén már másodszor teszi ezt ilyen karakterben).

    Amikor azonban Spike Lee szokásához híven társadalmi és politikai témákat kezd boncolgatni, akkor az egész egy kicsit megbicsaklik. A fekete diákszövetségi szál például szinte teljesen felesleges, és sokszor a humoros hangvétel miatt elveszik a komolyabb dolgok fontossága. Lee-nek nem sikerül mindig megtalálnia a kettő közötti összhangot, így megrázó helyett súlytalanná válnak például a robbantás következményei, vagy az előítéletesség, amivel Ronnak több kollégája miatt is többször kell szembesülnie a munkája során. Természetesen nagyon fontos dolgokra hívja fel Lee a figyelmet, de ezt túl szájbarágósan teszi. Zseniális például az, hogy az Egy nemzet születésétől kiindulva eljut napjainkig, rávilágítva arra, hogy a radikális faji előítéletek száz év alatt sem tűntek el Amerikából. Ehhez azonban fölösleges volt a film végi archív felvételeket bevágni, már olyan finom utalások is elegendőek lettek volna, mint a KKK és Trump által is használt America First jelmondat kihangsúlyozása. Sokkal katartikusabb lett volna ott befejezni a filmet, hogy Ron és barátnője a blaxploitation filmeket idéző képsorokat követően mit is látnak az ablakon kinézve.

    A cannes-i Nagydíj talán túlzás volt Cate Blanchette-ék részéről, mert ebből a hihetetlen történetből ezzel a kiváló szereplőgárdával még többet is ki lehetett volna hozni egy kicsivel több visszafogottsággal és jobb műfaji arányérzékkel.

    Nyereményjáték

    Bulvár

    Ők az MTV EMA nyertesei

    Bulvár
    nov. 6., kedd

    Televízió

    Új sorozatban a Tizenhárom okom volt sztárja

    Televízió
    Sze. 13., csütörtök

    A Lost sztárja a Walking Dead spin-offban

    Televízió
    dec. 3., vasárnap

    Elhunyt a Trónok harca színésze

    Televízió
    okt. 16., hétfő

    Ajánló

    Íme a VOLT aftermovie

    Ők az MTV EMA nyertesei

    Íme a Való Világ 9. Villája