MENÜ
  • Filmkritika: Borg/McEnroe

    A tűz és jég viadala.

    Björn Borg (Sverrir Gudnason) zsinórban az ötödik wimbledoni győzelmére készül 1980-ban. A klasszis hatalmas nyomás alatt áll, mindenki az elsőséget várja el tőle. A döntőben a még nála is fiatalabb, feltörekvő tehetséggel, John McEnroe-val (Shia LaBeouf) találja magát szemben, akit a közönség nem igazán kedvel heves természete miatt. Az ezt követő játék pedig már sporttörténelem: a világ egyik legjobbjaként számon tartott teniszmeccs.

    Az élsport akkor válik igazán izgalmassá a nézők számára, ha nagy riválisok feszülnek egymásnak a győzelemért. A hihetetlen küzdelem mögött azonban érző emberek állnak, akiknek a történetét nem biztos, hogy megismerhetjük egy-egy döntő során. Ennek ellenére ezek közül csak kevés jut el a mozis adaptációig. Janus Metz egyszer már feldolgozta Borg és McEnroe párharcát egy televíziós sorozatban, most pedig ugyanezt ültette át a nagyvászonra is. A színfalak mögötti események és a két sportoló motivációinak megjelenítései azok a részek, amiktől a Borg/McEnroe többet nyújthat az eredeti döntőnél, mégis ezek azok a pontok, ahol néhol megbicsaklik a film.

    Borg esetében rengeteg flashbacket kapunk arról, hogy milyen is volt karrierje kezdetén, de ezek nem elég erősek, ráadásul azt is magukkal vonzzák, hogy McEnroe gyerekkorából is fel kell villantani néhány pillanatot, amik ennek következtében csak lógnak a levegőben. Az olyan jelenetek, mint például amikor Borg a rajongói elől bemenekül egy üres kávézóba, ahol le kell dolgoznia a fogyasztását, már egy kissé kínosak is. Azért van néhány olyan telitalálat, mint amikor McEnroe a hotelszobája falára felrajzolja a döntőig vezető utat, vagy az, amikor a két versenyző a meccs után összefut a reptéren.

    Mégis, a film igazi erőssége az, ahogy bemutatja a két sportoló útját a döntőig, és ahogyan megidézi a legendás összecsapást. A döntő feszes tempójával végig rendkívül izgalmas, és a heroikus küzdelem végén a győztes meccslabda szinte katartikus élményt nyújt. A film színvonalát jelentősen emeli a két főszereplő is. Sverrir Gudnason tökéletesen jeleníti meg azt, hogy a hűvös játékstílus alatt micsoda érzelmeket és stresszt kell elnyomnia egy olyan élsportolónak, akitől nemcsak a közönség várja el a győzelmet, de saját maga sem elégszik meg az elsőnél rosszabb hellyel. Shia LaBeouf testhezálló szerepet kapott: tőle is láthattunk már számtalan olyan nyilvános kirohanást, mint ami McEnroe-ra volt jellemző a pályán, de azokban a jelenetekben is rendkívül karizmatikus, ahol épp nem teniszütővel a kezében ordibál. McEnroe-hoz hasonlóan őt sem egyszerű kedvelni, de kétségtelen, hogy ezúttal élete alakítását nyújtja.

    A Borg/McEnroe ugyan nem tudja maradéktalanul kiaknázni a rivalizálás hátterében húzódó emberi drámát, de a pályán, öltözőkben, sajtótájékoztatókon játszódó jeleneteivel és kiváló színészi alakításokkal méltó emléket állít két klasszis sportolónak, és talán még újabb nézőket is szerez a tenisznek.

    Ajánló

    ByeAlex ezért zokogott az X-Faktorban

    Íme Tóth Bettina kiesésének oka

    Íme a 25. Volt Fesztivál aftermovie