MENÜ
  • Filmkritika: anyám!

    Ó, anyám, mi volt ez?!

    Az írói válsággal küzdő költő (Javier Bardem) a világtól elszigetelten él feleségével (Jennifer Lawrence), aki azon dolgozik, hogy felújítsa a leégett otthonukat. Egy nap egy doktor (Ed Harris) kopogtat be hozzájuk szállást keresve. A férfi náluk marad éjszakára, és hamarosan betoppan a felesége is (Michelle Pfeiffer), majd egyre több idegen érkezik a házba.

    Darren Aronofsky legújabb filmjét hatalmas titkolózás övezte egészen a velencei premierig, ahol vegyes fogadtatásban részesült. Ez valamilyen szinten érthető is, mert a film is rendkívül kettős: egyszerre gyönyörködtet és borzaszt el. Az idilli környezetben a hatalmas, magányos ház már akkor is nyugtalanító lenne egy kicsit, ha nem mutatkozna néha egészen „élőnek”. Aronofsky nagyon szépen állít fel párhuzamokat a Bibliával: még arra is ad utalást Éva megjelenése előtt, hogy Ádám bordájából teremtetett. Történetét keretbe foglalja, de hogy pontosan mi is történik a kezdés és a lezárás között, az eléggé zavaros. Aronofsky állítása szerint öt nap alatt írta meg a forgatókönyv vázlatát, és valljuk be őszintén, még nyugodtan dolgozhatott volna rajta egy kicsit. Már maga a műfaj is megfoghatatlan, eleinte egy párkapcsolati és egzisztenciális kamaradrámának tűnik, miközben meg-megcsillannak a pszichothriller és a sci-fi jegyei is.

    Aronofsky egyszerre elmélkedik a férfi-nő kapcsolatáról, a művész-műalkotás-rajongó viszonyáról, és közben végig nyugtalanságban tart minket rejtélyességével. Bizonyos pontjain ez nagyon jól áll a filmnek: például amikor a gyászoló család ellepi a házat, kíváncsian várjuk, hogy a feleségnél vajon mikor jön el az a pont, amikor azt mondja, hogy elég, és hogyan közli az illemet egyáltalán nem ismerő és túl otthonosan mozgó vendégekkel, hogy hagyják el az otthonát. Ezekben a jelenetekben még egy kis humor is megcsillan, és talán Aronofsky is érezhette, hogy ez a legerősebb része a filmnek, mert a házat újra megtelíti vendégekkel, de ekkor már átlép egy határt és elrugaszkodik a realitás talajától.

    Innentől kezdve miközben megidézi Az ember gyermekét, gyakorlatilag fogalmunk sincs, hogy mi történik a vásznon. Még a legkeményebb filmőrülteket is próbára fogja tenni a legvéresebb jelenet, nemhogy azokat az átlag nézőket, akik Jennifer Lawrence miatt ültek be a filmre. Lawrence hatalmas tehetsége ellenére látványosan nem is tud igazán mit kezdeni a karakterével. Hozzá hasonlóan Bardem is eléggé elveszettnek tűnik, a káoszból egyedül Ed Harris és Michelle Pfeiffer tud kiemelkedni. Pfeiffer viszont olyan jól alakítja a szókimondó, kellemetlen vendéget, hogy ezzel teljesen kiérdemelne minimum egy Oscar-jelölést.

    Ha az anyám! nem Aronofsky filmje lenne, valószínűleg mindenki bosszankodva jönne ki a vetítésről, hogy mi volt ez a mindfuck blöff. Aronosky és a kamerája elég álló sztárok miatt viszont most a legtöbben arról vitatkoznak, hogy mire gondolhatott a nagy művész, miközben van egy olyan érzésem, hogy Aronofsky elégedetten röhög a markában Lawrence-t ölelgetve.

    Ajánló

    Heti Horoszkóp – November 20–26.

    ByeAlex ezért zokogott az X-Faktorban

    Íme Tóth Bettina kiesésének oka