MENÜ
  • Filmkritika: A stylist

    Kristen Stewart, a szellemekkel chatelő.

    Maureen (Kristen Stewart) Párizsban dolgozik, egy híresség personal shoppereként. Nem szereti a munkáját, de a városban marad, mert arra vár, hogy nemrég elhunyt ikertestvére, Lewis felkeresse őt. A médiumi képességekkel rendelkező fiúval megállapodtak, hogy bármelyikük is hal meg előbb, kapcsolatba fog lépni utána a másikkal a túlvilágról. Egy napon Maureen telefonjára egy ismeretlen számról kezdenek el üzenetek érkezni egy titokzatos feladótól.

    Olivier Assayas készítette el a 2015-ös év egyik legjobb filmjét, a csodálatos Sils Maria felhőit. Ennek tükrében hatalmas várakozás előzte meg részemről A stylistot, amiben ráadásul ismét azzal a Kristen Stewarttal dolgozott együtt, akiből első közös munkájuk során élete addigi legjobb alakítását hozta ki (oké, Stewart esetében nem volt túl magasra rakva a léc). És ha még ez sem lenne elég a sikerhez, akkor Stewart ezúttal is egy híres ember kvázi asszisztenseként dolgozik, így Assayas megint elelmélkedhetett volna egy kicsit a sztárkultuszról, és az azt kiszolgáló rendszerről. Mindezek ellenére A stylist koránt sem lett akkora mestermű, mint a Sils Maria felhői.

    Assayas előző alkotásában is megjelent a misztikum, amit most teljes mértékben kimaxolt. Stewart szellemekkel suttog, meg chatel, mert hát ez mégis csak a 21. század, miközben munkaadójának megbízásából egyik menő divattervezőtől a másikig rohan. Az arányok átfordulása azonban nem tesz jót ennek a filmnek. A horror elemek nem működnek, a CGI kísértet pedig egyenesen nevetséges. Hilma af Klint szála még igazán érdekes, de az asztaltáncoltatós jelenetek beemelésére Assayas már nem a legjobb módszert választotta. A játékidő során többször is egy képernyőt kell néznünk a vásznon, tartozzon az akár egy MacBookhoz, vagy egy iPhone-hoz, és ez nem épp a legelegánsabb módszer. Különösen akkor nem, amikor negyed órán keresztül azt látjuk, ahogy Maureen a telefonja képernyőjén elküld egy üzenetet egy ismeretlen számra, majd megjelenik a három pont, amíg a beszélgetőpartnere gépel, végül megérkezik az üzenet, amire aztán ismét megy a válasz.

    Sokkal érdekesebb ennél Maureen munkája (habár ennyire slampos personal shopper valószínűleg az életben nincs), és Assayasnak tényleg remek lehetősége nyílt volna arra, hogy bepillantást nyújtson az ingyen holmikkal és fényűző partikkal teli celeb életvitel hátterébe. Ez sokkal több hangsúlyt is kaphatott volna, akár az egész filmet is érdemes lett volna erre a témára felépíteni. Arról nem is beszélve, hogy Stewart mennyire jól néz ki, amikor felveszi a megbízójának hozott gyönyörű ruhákat. Még egy izgalmas bűnügyi szálba is belekezd Assayas, amit aztán hamar és kissé ügyetlenül zár le, hogy ismét visszatérjen a kevésbé érdekes szellemvilághoz.

    Assayas filmje vegyes fogadtatásban részesült Cannes-ban: az első vetítésen kifütyülték, végül mégis ő kapta meg a legjobb rendezőnek járó díjat. A stylist kétségtelenül egy megosztó mű, ami engem nem tudott igazán lekötni. A Sils Maria felhői fényében viszont korántsem érdemes leírni Assayast.

    Ajánló

    Heti Horoszkóp – Szeptember 25 – Október 1.

    Ilyen volt Lorán Lenke búcsúztatása

    Heti Horoszkóp – Szeptember 18-24.