MENÜ
  • Filmkritika: A nimfomániás – 1. rész

    Amikor Cannes-ban Trier arról beszélt, hogy a következő filmje egy pornó lesz, akkor azt az állítását senki nem vette komolyan, szemben a hitleres megjegyzésével. Ő azonban valóban elkészítette A nimfomániást.

    Joe (Charlotte Gainsbourg) összeverve fekszik a hóesésben. Az arra sétáló idősebb férfi, Seligman (Stellan Skarsgard) megtalálja, és hazaviszi őt a lakásába. Joe az ágyban pihenve, teázás közben elmeséli a férfinak élete legfontosabb momentumait nyolc fejezetre osztva, hogy hogyan vált egy korántsem ártatlan kislányból egy nimfomániás nővé.

    20140121_A nimfomanias_06

    Lars von Trier hatalmas nyersanyagát két részre osztották szét: az elsőben öt fejezetben láthatjuk Joe fiatalkorát, a második részben három fejezetben pedig már az idősebb Joe életébe nyerünk bepillantást. Fontos tudni, hogy ez nem a rendezői változat, Trier meg sem nézte a készre vágott verziót a bemutató előtt. Az ő elképzelései szerint elkészült keményebb művet a berlini filmfesztiválon fogják majd először levetíteni. Azért nem kell aggódni, a filmet olyan szakemberek állították össze, akik a zseniális reklámkampányért is feleltek: a rövid ízelítő videóknak, és az orgazmus pillanatát megragadó arcos plakátoknak köszönhetően rengeteget lehetett már előre is olvasni a filmről.

    A nagy kérdés az volt, hogy a végeredmény vajon egy polgárpukkasztó művészi pornó lesz, vagy annál több mondanivalóval is bír majd. Természetesen Triernek köszönhetően sokkal többet kapunk egy soft pornó betétekkel teleszőtt filmnél: a dán zseni szokás szerint ismét az emberi lélek legmélyebb bugyraiba merül. Nem ítéli el Joe-t, aki szörnyetegként tekint magára: Seligman mindig talál egy érdekes példát a tudományokból, művészetből, természetből, amivel megpróbálja alátámasztani azt, hogy Joe viselkedése egyáltalán nem olyan szörnyűséges. Az első fejezetben Joe a barátnőjével azon versenyez, hogy egy vonatút során melyikük tud több férfival lefeküdni, mielőtt elérik a végállomást. Seligman eközben a horgászásból vett tapasztalataival állítja párhuzamba a férfi utasok viselkedését.

    20140121_A nimfomanias_03

    Máskor Joe ismer rá arra, hogy a tökéletes szexuális élményt ő is ugyanúgy több különböző férfitól kapta meg, mint ahogyan a polifonikus zenei művek is több szólamból összeállva válnak teljessé. A képernyőt ekkor három részre osztva látjuk, s így mutatja be azt a három legfontosabb, teljesen eltérő férfit, akik a napi tíz szexuális partnere közül igazán ki tudtak emelkedni valami miatt. Gyakran ugarnak be Joe-nak asszociációk a házban található egyes tárgyakról: egy villának köszönhetően például az első olyan férfi jut az eszébe, aki komolyabb érzelmeket is keltett benne.  Az első négy fejezet egyszerűen zseniális, közülük is kiemelkedik Mrs. H része. Az egyetlen gyenge pont az ötödik, melyben Joe apja haldoklásakor mutatott viselkedése kerül a középpontba. Azonban ezt a gyengébb részt is sikerül ellenpontozni a lehető leghatásosabb befejezéssel: Joe összeomolva kimondja, hogy a szerelmével folytatott aktus sem vált már ki belőle semmilyen érzelmet, egyszerűen nem érez semmit sem. Meglepő módon a fanyar humor is felbukkan néhány helyen, például amikor Joe a barátnőivel alapított klubban a „mea vulva, mea maxima vulva” szöveget skandálja.

    20140121_A nimfomanias_05

    A színészek brillíroznak: az első filmes Stacy Martin kiválóan birkózik meg összetett karakterével. B-ként Sophie Kennedy Clarknak sokkal jobban áll a kacér, gátlástalan szerep, mint amit a Philomenában kellett mutatnia. Shia LaBeouf elsőre talán ugyanolyan kakukktojásnak tűnhet, mint amilyen a Melankóliában Kiefer Sutherland volt, de neki is sikerült tökéletesen beilleszkednie Trier világába. A Lizt alakító Felicity Gilbertet szívesen elnéztük volna még egy nagyobb szerepben is. Gainsbourg ezúttal is megrázó, míg vele szemben Stellan Skarsgard talán egy kicsit egysíkú. Amikor megtudtam, hogy Mrs. H szerepének köszönhetően Nicole Kidman újra együtt fog dolgozni azzal a Trierrel, akinek élete egyik legjobb szerepét köszönhette a Dogville-ben, hihetetlenül izgatott lettem. Kidmannek sajnos idő hiányában végül vissza kellett adnia a szerepet, amit Uma Thurman vett át tőle. És ezzel ő lopta el a showt Mrs. H-ként, a háromgyerekes anyukaként, aki miután elhagyta őt a férje, felkeresi a szerető lakását. Megmutatja a kisfiúknak azt az ágyat, ahol az apjuk egy másik nővel szeretkezik, leül teázni Joe-val, a hűtlen férjével, és a Joe-hoz menetrend szerint megérkező következő szexuális partnerrel. Érzelmileg zsarolja a férjét a gyerekekkel, és valami olyat próbál a fiúknak tanítani, amire egész életükben emlékezni fognak még a hosszas terápiák ellenére is, a végén pedig teljesen kiborul.

    Lars von Trier ezúttal sem okozott csalódást, és mi már alig várjuk a február 6-án mozikba kerülő második részt, amelyben Joe többek között a szado-mazo világába, leszbikus kalandba, és a néger férfiakkal folytatott hármas szexbe kóstol majd bele.

    Ajánló

    Soha eddig nem látott attrakciók a Szigeten

    Gianluca Vacchi exkluzív interjút adott

    Íme a Sziget 2019 titkai